Összefüggés van-e a csecsemőhalandóság és a rutinszerűen adott oltások száma között?

A csecsemőhalandósági arány regressziós vizsgálata a rutinszerűen beadott oltások számával összefüggésben: van-e biokémiai vagy szinergikus toxicitás?

Tanulmány forrása:
Infant mortality rates regressed against number of vaccine doses routinely given: Is there a biochemical or synergistic toxicity?

A szerzők kiinduló gondolata az volt, hogy egyes orvosi vagy közegészségügyi vitákban felmerül az állítás: „több oltás = nagyobb terhelés a kis szervezetnek, lehetséges negatív hatásokkal”. Ennek kapcsán azt vizsgálták, hogy van-e statisztikai összefüggés a csecsemőhalandósági ráta és az első életévben rutinszerűen adott gyermekkori védőoltások száma között országok szintjén. Arra voltak kíváncsiak, hogy az oltások száma explicite összefügg-e a halálozással, és ha igen, lehet-e biokémiai vagy szinergikus mérgező (toxikus) hatás, amelyet eddig nem vizsgáltak meg eléggé.

Azt is kiemelik, hogy az ilyen elemzések nem bizonyítanak oksági kapcsolatot, de kritikai (hypothesis-generating) szerepük lehet — tehát olyan eredmény, amit további vizsgálatokkal érdemes alaposabban megvizsgálni.

Adatok és módszerek

Mintavétel – országok kiválasztása
A tanulmány 34 országot vizsgált, melyek esetében elérhetőek voltak az adatok: csecsemőhalandóság (infant mortality rate, IMR) és az első évben rutinszerűen adott gyermekkori védőoltások száma. Az IMR adatokat több forrásból szerezték be (WHO, UNICEF, egyéb nemzetközi statisztikai források). Az oltásszámokat az adott országok nemzeti immunizációs programjai alapján állapították meg.

Változók

• Függő változó: csecsemőhalandóság az adott országban (‰, azaz ezrelék).
• Független változó: az oltások száma (hogy hány különböző oltást adnak be az első életév során rutin jelleggel).
• Lehetséges kovariánsok / kontroll-változók: GDP / fejenkénti jövedelem, egészségügyi kiadások, szociális tényezők, orvosi ellátáshoz való hozzáférés – bár ezek nem voltak részletesen modellezve az elemzésben, és épp ez az egyik kritikai pont.

Statisztikai elemzés

Lineáris regressziót alkalmaztak — az IMR és az oltásszám közti kapcsolatot vizsgálták. Kiemelik, hogy a korreláció nem egyenlő oksággal. A regressziós görbét „best fit line”-ként használják, hogy lássák, van-e tendencia: azaz ha egy ország sok oltást alkalmaz, vajon az IMR is nagyobb-e (illetve fordítva).

Eredmények

A tanulmány fő állítása: a 34 ország mintájában erős pozitív korrelációt találtak az oltások száma és a csecsemőhalandóság között. Azaz, az országok, ahol több „rutinszerűen adott” oltást alkalmaznak az első évben, általában magasabb IMR-rel rendelkeznek.

• Az USA ebben az összehasonlításban a legmagasabb csecsemőhalandósági rátát produkálta (6,22 ‰) a vizsgáltak között.
• Az oltásszám például 26 volt az USA-ra vonatkozóan, más országoknál gyakran 12–24 oltás szerepelt.

A szerzők felvetik annak lehetőségét, hogy a több gyermekkori védőoltás kombinált (szinergikus) stresszt jelenthet egy gyermek immunrendszerének, vagy biokémiai hatások léphetnek fel — különösen, ha az oltások komponensei bizonyos nehézfémeket, adjuvánsokat vagy immunmoduláló anyagokat tartalmaznak.

Jelentőség és következtetések

A tanulmány célja nem az, hogy azonnal változtatásokat eszközöljön a védőoltási programokon, hanem hogy kérdéseket vessen fel: vajon a gyermekkori védőoltások kombinált hatását alábecsülhették-e, szükséges-e további vizsgálatokat végezni a biztonság dimenziójában, különösen a nagy oltásszámmal rendelkező országokban. Így tudományos provokációnak szánják — nem végleges bizonyítéknak.

A szerzők azt javasolják, hogy további, részletesebb epidemiológiai vizsgálatokra van szükség, amelyek képesek kontrollálni a zavaró tényezőket, és akár egyéni szintű adatokat is bevonni (nem csak országos aggregált statisztikákat). Emellett biokémiai / toxikológiai vizsgálatok jöhetnek szóba azoknak a mechanizmusoknak megértéséhez, amelyeket hipotetikusnak jelöltek.

Záró gondolatok – amikor a tudományt elnémítják

Ha az ember valóban elolvassa a Miller–Goldman tanulmányt, az első, ami szembeötlik, az a kérdések bátorsága. Mert ezek a kérdések ma már nem hangozhatnak el nyíltan a hivatalos tudományos térben. Az elmúlt két évtizedben ugyanis a gyógyszeripar és a médiarendszer összeolvadása gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy bárki objektíven és következmények nélkül vizsgálja a gyermekkori védőoltások hosszú távú hatásait.

A 2000-es évektől kezdve a gyógyszergyárak nemcsak a kutatások finanszírozását vették át, hanem a tudományos kommunikáció teljes infrastruktúráját is. A nagy lapkiadók, a vezető egyetemek, sőt a tényellenőrző platformok is ugyanabból a forrásból táplálkoznak: az oltóanyagok és biotechnológiai termékek profitjából. Azok a kutatók, akik mégis megpróbálták felvetni az immunrendszer tartós túlaktiválásának, a sejtszintű gyulladásnak vagy a mitokondriális stressznek a kérdését, gyorsan kikerültek a tudományos közegből. Volt, akit nevetségessé tettek, másokat egyszerűen elhallgattattak.

Ma már tudjuk, hogy az ismételt, korai életkorban beadott gyermekkori védőoltások többszörösen ingerlik a fejlődő immunrendszert, és ez hosszú távon megváltoztatja a gyulladásos válaszokat, a sejtek energia-anyagcseréjét, sőt az epigenetikai mintázatokat is. Az immunrendszer így gyakran „elveszíti az iránytűjét”: nemcsak a kórokozókat támadja, hanem saját szöveteit is. Az autoimmun betegségek, a krónikus gyulladások és a rákos folyamatok mögött ugyanaz a biológiai minta figyelhető meg —