Bryan Ardis: Covid-19 oltások hazugságai

Nagyon izgatott vagyok egy könyv miatt, amit írtam, és amit már leadtam nyomtatásra. Nagyon örülök a csapatnak is, akik segítettek ezt összeállítani. A könyv címe: „Túl a COVID-19 hazugságain: remény és egészség helyreállítása az emberiség számára.” Ebben a könyvben dokumentálom, idézem és hivatkozom azokat a főbb aggodalmaimat, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi okozhatja azt, amit világszerte „turbo daganatokként” emlegetnek.

Néhány dolog közül, amelyeket a legaggasztóbbnak találok, az az, hogy soha nem láttunk korábban ilyen agresszív agydaganatokat. Ezeket glioblasztómáknak hívják, és azt látjuk, hogy egyetemi hallgatóknál diagnosztizálják ezeket, és néhány rövid héten belül meghalnak, mert ezek a glioblasztómák olyan gyorsan nőnek a koponyában és az agytörzsben, hogy ezek az emberek elveszítik az életüket. Ez teljesen szokatlan a glioblasztómákra vagy bármilyen agydaganatra nézve a COVID-19 vakcinák megjelenése előtti évekhez képest.

Ebben a könyvben bemutatom azokat a kutatásokat, amelyek megvilágítják, mi lehet a legvalószínűbb oka annak, hogy az emberi agyban, agytörzsben és az idegrendszerben olyan gyors sejtnövekedés indul el, amely hatalmas sejtcsoportok létrejöttéhez vezet, amelyeket daganatoknak neveznek. Ezek a daganatok olyan agresszívek és gyorsan fejlődnek, hogy az onkológusok és orvosi kutatók „turbo daganatokként” emlegetik őket. Ez a kifejezés különösen a COVID-19 vakcinák 2020 decemberi bevezetése óta vált gyakori használatúvá.

1956-ban két tudós, Dr. Stanley Cohen és Rita Levi-Montalcini kísérletet végeztek, amelyben csirkeembriókat vizsgáltak. Az embriók idegrendszeri sejtjei – az agy és a gerincvelő – mellé különféle kígyómérgeket helyeztek, például rézfejű kígyó, csörgőkígyó és vízikígyó mérgét. Azt figyelték meg, hogy 72 órán belül ezek a mérgek hatalmas és gyors növekedést idéztek elő az idegrendszeri sejtekben. Valójában 72 órán belül képesek voltak olyan gyorsan növekvő glioblasztómát létrehozni, amely elképesztő, legalábbis az én véleményem szerint.

A kutatás során az eredményt egy láthatatlan tényezőként nevezték meg, amelyet „idegnövekedési faktornak” (nerve growth factor) neveztek. Ez a kifejezés a kutatásukban szerepel. Most pedig, ha bármelyik onkológus megnézi ezt a dokumentumot, tisztában van vele, hogy minden neurológiai daganattal vagy rákkal kapcsolatos tanulmányban megtalálható az „idegnövekedési faktor” kifejezés. Ez a fogalom azonban eredetileg 1956-ban jelent meg ebben a kutatásban, ahol kígyóméreg idegszövetekre gyakorolt hatását vizsgálták csirkékben.

Ami még furcsább, hogy a kutatást az Amerikai Rák Társaság finanszírozta. Felmerül a kérdés: miért finanszíroz egy olyan szervezet, amelynek a küldetése a rák gyógyításának kutatása, egy olyan tanulmányt, amely azt vizsgálja, hogyan lehet gyorsan rákos daganatokat létrehozni az agyban vagy az idegrendszerben, csirkékben, mindössze néhány nap alatt? Ez számomra rendkívül zavaró.

A kutatás során azonosított méregkomponenst, amelyet az idegrendszeri sejtek közelében alkalmaztak, „kígyóméreg foszfodiészteráznak” nevezték. Ez a komponens képes volt gyors sejtnövekedést kiváltani, amit később emberi agydaganatként vagy glioblasztómaként definiálhatunk, de ezt akkoriban csirkékben tanulmányozták.

Öt évvel később, 1961-ben ugyanez a két tudós újabb finanszírozást kapott, ezúttal arra, hogy megnézzék, mi történik, ha kígyómérget emlősök fejlődő agya, szervei vagy bőrszövetei mellé helyeznek. Az eredmények hasonlóak voltak: a méreg gyors tumoros növekedést idézett elő az állatok bőrszöveteiben, veséiben, lépében, hasnyálmirigyében, emlőiben, méhnyakában és petefészkében. Bármely szövetben képesek voltak daganatokat létrehozni a kígyóméreg segítségével. Ezt az új hatást „epidermális növekedési faktornak” (epidermal growth factor) nevezték el.

Minden onkológus ismeri ezeket a kifejezéseket – idegnövekedési faktor és epidermális növekedési faktor –, de valószínűleg nem tudják, hogy ezeket először 1956-ban és 1961-ben fedezték fel a kígyóméreggel végzett kutatások során. A legmegdöbbentőbb talán az, hogy mindkét esetben a „kígyóméreg foszfodiészteráz” volt az a méregkomponens, amely gyors daganatos növekedést idézett elő. Ez a felfedezés alapozta meg azt a tudományos ismeretet, amely szerint ez a komponens bármely szövetben képes daganatok kialakulását gyorsítani.

2020 decemberétől kezdődően hallani lehetett arról, hogy a COVID-19 vakcinák beadása után gyorsan kialakuló daganatok jelentek meg az emberek testében. A vakcinák kifejlesztésében részt vevő két kutató, Karikó Katalin és Drew Weissman, akik a Pennsylvaniai Egyetemen dolgoznak, kutatásaikban 2009 óta dokumentálták, hogy a „kígyóméreg foszfodiészterázt” használták arra, hogy az RNS-t „vágják” vagy „szerkesszék” génterápiás célból. Ez a komponens kétszer is meg van említve minden kutatási anyagukban.

A kutatások alapján jogosan feltételezhető, hogy a vakcinákban található komponensek képesek gyors daganatok, azaz „turbo daganatok” kialakulását előidézni. Mindez arra vezethető vissza, hogy a kígyóméreg foszfodiészterázt már 1956 óta ismerik, mint olyan anyagot, amelynek „láthatatlan mellékhatásai” között van az idegnövekedési faktor, amely agydaganatokat okozhat, valamint az epidermális növekedési faktor, amely bármely szövetben tumorok kialakulásához vezethet.

A kutatásokat végző két tudós, Dr. Stanley Cohen és Rita Levi-Montalcini, 1986-ban megkapta az orvosi Nobel-díjat ezekért a felfedezésekért. Érdemes összehasonlítani ezt azzal, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman 2023 októberében szintén Nobel-díjat kapott a COVID-19 vakcinák kifejlesztéséért, amelyekről kiderült, hogy kígyóméreg foszfodiészterázt is tartalmaznak. A plazmid DNSek, amelyeket ezek a vakcinák tartalmaznak, genetikai utasításokat adnak a test sejtjeinek arra, hogy olyan fehérjéket állítsanak elő, amelyek összetétele megegyezik a kígyóméreg toxinjaival.

Az NIH (Nemzeti Egészségügyi Intézetek) honlapján jelenleg is olvasható, hogy a COVID-19 vakcinákat sokan „mRNS vakcinának” nevezik, de valójában ezek nem tartalmaznak mRNS-t. A hivatalos dokumentumok szerint ezekben a vakcinákban nem található sem a SARS-CoV-2 vírus, sem mRNS. Ehelyett azt írják, hogy a vakcinák csak plazmid DNSeket tartalmaznak. Ha nem ismered, a plazmid DNS egy apró, kör alakú DNS-szegmens, amelyet genetikailag módosítottak. A dokumentumok szerint ezek a plazmidok olyan utasításokat tartalmaznak, amelyek arra késztetik a beoltott személy testét, hogy állítsa elő a COVID tüskefehérjéit.

A probléma az, hogy a tüskefehérje genetikai szekvenciáiról már 2020 áprilisában – a járvány kezdetétől számított négy hónapon belül – kimutatták, hogy azok nagyon hasonlítanak bizonyos állati mérgek toxinjaira. Francia kutatók DNS-analízist végeztek a SARS-CoV-2 tüskefehérje szekvenciáján, és azt találták, hogy azok három dologgal egyeznek meg leginkább. Az első a királykobra méreg egy toxinja, amelyet „cobratoxinnak” neveznek. Ez egy neurotoxikus méreg, amely megbénítja az áldozat légzőrendszerét, megakadályozva a menekülést vagy a légzést. A második a krait kígyó méreg toxinja, a bungarotoxin, amely szintén neurotoxin. Végül a kutatók kisebb szakaszokat találtak a veszettségvírus tüskefehérje szekvenciájával egyező genetikai szakaszokból.

Fontos megérteni, hogy a veszettség vírus tüskefehérjéjét, amelyet rabies glikoproteinnek (RGP) neveznek, tudományosan kimutatták, hogy szerkezete nagyon hasonló a kígyóméreg komponenseihez. Ez számos kutatási anyagban újra és újra megjelenik. Ebből következik, hogy a COVID-19 tüskefehérje szekvenciái három különböző mérgező anyaggal egyeznek meg: királykobra toxin, krait toxin és veszettség vírus tüskefehérjéje, amely maga is kígyóméreg komponensekkel rokon.

1956 óta tudjuk, hogy a kígyóméreg jelenléte bármilyen sejttípus közelében gyors tumoros növekedést idézhet elő. Most, ha ezeket az információkat összevetjük az NIH dokumentumaival, amelyek szerint a COVID-19 vakcinák plazmid DNSei tartalmazzák a tüskefehérjék genetikai utasításait, akkor világossá válik, hogy ezek az utasítások olyan toxikus fehérjék termelésére késztetik az emberi testet, amelyek megegyeznek a kígyóméreg toxinjaival. A plazmidok célja, hogy genetikai utasításokat adjanak a sejteknek arra, hogy olyan fehérjéket termeljenek, amelyeket normális esetben nem állítanának elő.

Ez a folyamat azonban nem áll meg. Miután ezek az utasítások bekerültek a szervezetbe, a sejtek folyamatosan előállítják ezeket a mérgező fehérjéket. Ez felveti a kérdést: mi történik, ha a test folyamatosan ilyen toxikus anyagokat termel? A kígyómérgek két fő célja az állatok világában az, hogy vagy megöljék az áldozatot, vagy bénító hatásukkal mozgásképtelenné tegyék azt. Hasonlóképpen, ezek a toxikus fehérjék az emberi testben is rendkívül károsak.

A plazmid DNSek bevezetésével a szervezet tulajdonképpen egy folyamatosan működő biológiai fegyvergyárrá válik. A kormányok világszerte arra számítottak, hogy az emberek testében lévő két mikroorganizmus – az E. coli baktériumok és a candida élesztőgombák – segíteni fogják a plazmidok működését. Ezek a mikroorganizmusok képesek magukba szívni a plazmidokat, majd az azokban található genetikai utasítások alapján toxikus fehérjéket állítani elő.

Ha például egy plazmid a királykobra toxin DNS-szekvenciáját tartalmazza, és az E. coli baktérium ezt felveszi, akkor azonnal megkezdi a cobratoxin előállítását. Mivel a baktériumok és gombák nagyon gyorsan szaporodnak, ezek a toxinok exponenciálisan termelődnek a szervezetben. Ez magyarázza, hogy miért tapasztalunk világszerte olyan mellékhatásokat, mint a légzési elégtelenség, szívritmuszavarok, vérrögképződés és szervi elégtelenségek a vakcinák beadása után.

Az olasz kutató, Carlo Brogna és csapata kimutatták, hogy hosszú COVID-ban szenvedő betegek székletmintáiban kígyóméreg toxinokat találtak, amelyeket baktériumok és gombák termeltek. Amikor ezeket a mikroorganizmusokat eltávolítják a szervezetből, a betegek állapota jelentősen javul. Ez a felfedezés megerősíti, hogy a plazmid DNSekkel módosított mikroorganizmusok hozzájárulhatnak a hosszú COVID tüneteihez és a vakcina utáni mellékhatásokhoz.

Brogna kutatásai azt is megmutatták, hogy az E. coli baktériumok és a candida gombák nemcsak a hosszú COVID tüneteiért felelősek, hanem aktívan részt vesznek a mérgek előállításában, miután a plazmid DNSeket felveszik. Ez azt jelenti, hogy a vakcinával beadott genetikai anyagok nem egyszerűen csak eloszlanak a szervezetben, hanem a mikroorganizmusok gyakorlatilag „gyártóüzemekké” alakulnak, amelyek folyamatosan előállítják a toxikus fehérjéket. Ez alapvetően megváltoztatja a mikrobiom működését, és jelentős egészségügyi problémákhoz vezet.

A kutatások szerint, ha ezek a mikroorganizmusok – például az E. coli – plazmid DNSeket vesznek fel, akkor a plazmidok által kódolt fehérjéket szinte azonnal elkezdik előállítani. Ez különösen problémás lehet, mivel az E. coli baktériumok nagyon gyorsan szaporodnak, különösen akkor, ha a gazdaszervezet cukrot vagy más szénhidrátokat fogyaszt. Ez az élelmiszerforrás gyakorlatilag felgyorsítja a toxinok termelését, ami tovább rontja az érintett személy egészségi állapotát.

Ez a folyamat hasonló ahhoz, amit a botox esetében látunk, amely szintén egy baktérium által termelt méreganyag. A botulinum toxin – a botox aktív összetevője – egy halálos neurotoxin, amely szinte azonnal hatással van az idegrendszerre. Ehhez hasonlóan, ha a vakcinák plazmid DNSei kígyóméreg toxinokat kódolnak, a baktériumok ugyanilyen hatékonyan tudják ezeket előállítani a testben. Ez az információ új megvilágításba helyezi a vakcinák lehetséges hosszú távú hatásait.

Carlo Brogna kutatásai továbbá azt is kimutatták, hogy a vakcina utáni mellékhatásokkal küzdő emberek – például a hosszú COVID tüneteit mutató betegek – szervezetében gyakran találnak kígyóméreg komponenseket, tengeri csillagmérgeket és más állati toxinokat. Ezeket nem a vakcinák közvetlenül tartalmazzák, hanem a baktériumok és gombák termelik az emberi testben. Amint ezek a mikroorganizmusok genetikailag módosulnak a plazmid DNSek által, az immunrendszer folyamatosan küzd velük, ami súlyos gyulladáshoz, autoimmun reakciókhoz és krónikus betegségekhez vezethet.

A kutatók azt is felfedezték, hogy ha sikerül eltávolítani ezeket a genetikailag módosított baktériumokat és gombákat a szervezetből, az érintett betegek állapota jelentős mértékben javulhat. Az antimikrobiális kezelések, amelyek célzottan támadják meg ezeket a mikroorganizmusokat, hatékony eszközök lehetnek a hosszú COVID és a vakcina utáni mellékhatások kezelésében. Ez az információ rendkívül fontos, mivel konkrét megoldásokat kínál azoknak, akik a vakcinák beadása után súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek.

A kutatási eredmények alapján világossá válik, hogy a COVID-19 vakcinák nemcsak rövid távú mellékhatásokat okozhatnak, hanem hosszú távon is súlyosan befolyásolhatják az emberi egészséget. Az, hogy plazmid DNSek segítségével kígyóméreg toxinjaihoz hasonló fehérjék termelésére késztetik a testet, felveti a kérdést, hogy milyen más mechanizmusokon keresztül hathatnak ezek a vakcinák. Az eddigi kutatások csak a felszínt érintik, és további vizsgálatok szükségesek annak megértéséhez, hogy ezek az oltások milyen mértékben járulnak hozzá a „turbo daganatok” kialakulásához és más súlyos betegségekhez.

Végül a könyv egyik fő üzenete az, hogy a tudományos közösségnek és a nyilvánosságnak sürgősen tisztán kell látnia ezeket a kérdéseket. Az emberiség egészsége forog kockán, és elengedhetetlen, hogy őszintén szembenézzünk a problémákkal, és megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek helyreállíthatják az egészségünket. Ez nemcsak a vakcinák okozta problémák megértését jelenti, hanem azokat a mechanizmusokat is, amelyek révén a szervezet képes meggyógyítani magát.

A könyv következő részében bemutatom, hogy az NIH által közzétett dokumentumok szerint a COVID-19 vakcinák nem tartalmaznak mRNS-t, hanem plazmid DNSeket, amelyek genetikailag módosított DNS-darabkák. Ezek a plazmidok utasításokat tartalmaznak a sejtek számára, hogy a tüskefehérjéket termeljék. Az NIH egyértelműen kijelenti, hogy a plazmidokat arra tervezték, hogy a sejteket a tüskefehérjék genetikai utasításainak előállítására kényszerítsék. Ez azért problémás, mert a tüskefehérje szekvenciái nagymértékben megegyeznek kígyóméreg toxinokkal.

Az NIH dokumentuma szerint ezek a plazmid DNSek egy kör alakú DNS-darabot tartalmaznak, amelybe beágyazták a tüskefehérjék genetikai szekvenciáját. Ez a „hula-hopp” alakú DNS-darab tartalmazza azokat az utasításokat, amelyek szerint az emberi testnek tüskefehérjéket kell előállítania. A probléma ezzel az, hogy a tüskefehérjék genetikai kódját – ahogyan azt korábban bemutattam – kígyóméreg toxinokból, például cobratoxinból és bungarotoxinból származó genetikai szekvenciákkal azonosították.

A tüskefehérjék genetikai szekvenciái, amelyeket az NIH dokumentumai is tartalmaznak, több elemzéssel igazoltan hasonlóak a királykobra méreg egyik legismertebb toxinjához, a cobratoxinhoz. Ez egy neurotoxin, amely az áldozat idegrendszerét célozza meg, bénulást okozva. Hasonlóképpen, a bungarotoxin, amely a krait kígyóméreg egyik toxinja, szintén a tüskefehérjék genetikai szekvenciáinak egyik megfelelője. Ezek a neurotoxinok a mérgező hatásaik révén bénítják az áldozatot, és súlyos egészségkárosodást okoznak.

Továbbá, a tüskefehérjék DNS szekvenciáit a veszettség vírus tüskefehérjéjének genetikai szekvenciáihoz is hasonlónak találták. A veszettség vírus tüskefehérjéje, az úgynevezett rabies glikoprotein (RGP), szintén kígyóméreg komponensekkel mutat strukturális hasonlóságot. Ez azt jelenti, hogy a COVID-19 tüskefehérjék genetikai szekvenciái többféle mérgező fehérje összetevőit ötvözik.

Az NIH dokumentumok azt állítják, hogy a plazmid DNSek célja az, hogy ezeket a tüskefehérjéket termeltessék az emberi szervezettel. Ez egy rendkívül aggasztó folyamat, mivel ezek a toxinok, ha egyszer termelődni kezdenek, nem állnak le. A szervezet folyamatosan előállítja ezeket a mérgező fehérjéket, amelyek idővel károsítják az idegrendszert, a szív- és érrendszert, valamint más szerveket.

A plazmid DNSek biológiai fegyverként működnek a szervezetben, mivel ezek a genetikai utasítások olyan folyamatokat indítanak el, amelyek gyors daganatokhoz, idegrendszeri betegségekhez és autoimmun rendellenességekhez vezethetnek. Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a DNS plazmidokat úgy tervezték, hogy a természetes mikrobiom, például az E. coli baktériumok és candida gombák, felvegyék őket, és toxikus fehérjéket állítsanak elő.

Ha ezek a mikroorganizmusok plazmid DNSekek találkoznak, azonnal elkezdik előállítani azokat a toxinokat, amelyekre a plazmidok utasítást adnak. Ez a folyamat exponenciálisan gyorsulhat, különösen, ha a gazdaszervezet cukrot vagy más szénhidrátokat fogyaszt, amelyek táplálják ezeket a mikroorganizmusokat. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért tapasztalható sok esetben gyors állapotromlás, súlyos gyulladás és más komplikációk a vakcinák beadása után.

A kutatások szerint az emberi testben lévő mikrobiom gyakorlatilag „mérgező fehérjegyárrá” alakulhat a plazmid DNSek hatására. Ez magyarázza, hogy miért tapasztalnak világszerte egyre több esetben súlyos mellékhatásokat, például vérrögképződést, szervkárosodást és gyorsan növekvő daganatokat. Az, hogy ezek a vakcinák ilyen mértékű egészségkárosodást okozhatnak, felveti a kérdést, hogy milyen szinten folytatott kutatások előzték meg ezeknek a technológiáknak az alkalmazását, és miért nem figyeltek jobban a potenciális kockázatokra.

Az NIH dokumentumaiból kiderül, hogy a plazmid DNSeket tartalmazó vakcinák célja az volt, hogy a beoltott személy testében tüskefehérjéket állítsanak elő. Ezek a fehérjék azonban – mint ahogyan azt korábban bemutattam – mérgezőek, és kígyóméreg-toxinokhoz, például cobratoxinhoz és bungarotoxinhoz hasonlóak. Ez azt jelenti, hogy a vakcinák DNS plazmidjai genetikailag programozzák az emberi testet arra, hogy olyan fehérjéket termeljen, amelyek természetüknél fogva toxikusak.

A probléma az, hogy a plazmid DNSek által előidézett fehérjetermelés nem áll le. A szervezet folyamatosan termeli ezeket a mérgező fehérjéket, amelyek az idő múlásával halmozódnak, és súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek. A kutatások azt mutatják, hogy a plazmid DNSek által kódolt toxinok különböző típusú károsodásokat okozhatnak a szervezetben, attól függően, hogy milyen típusú mérgező fehérjét kódolnak.

Ha például a plazmid DNSek a királykobra toxin DNS-szekvenciáját tartalmazzák, akkor ezek a fehérjék neurológiai problémákat, például légzési elégtelenséget, szívritmuszavarokat és bénulást okozhatnak. Ha a plazmidok vérrögképző toxinokat kódolnak, akkor az érintetteknél nagy valószínűséggel vérrögképződés alakul ki. Más típusú toxinok szervkárosodáshoz, például több szervi elégtelenséghez vezethetnek, amely súlyos esetekben halált vagy szervátültetést tesz szükségessé.

A kutatások szerint a plazmid DNSek bejutása után a szervezetben lévő E. coli baktériumok és candida gombák kulcsszerepet játszanak a toxinok előállításában. Ezek a mikroorganizmusok rendkívül gyorsan szaporodnak, különösen, ha cukrot vagy más szénhidrátokat fogyasztunk, és ezáltal folyamatosan termelik a plazmid DNSek által meghatározott toxikus fehérjéket. Ez a mechanizmus az oka annak, hogy a vakcinák beadása után sok esetben gyors egészségromlás figyelhető meg.

Az olasz kutató, Carlo Brogna és csapata kimutatták, hogy hosszú COVID tünetekkel küzdő betegek székletmintáiban kígyóméreg toxinok és más állati toxinok találhatók. Ezeket a toxinokat nem a vakcina közvetlenül tartalmazza, hanem a plazmid DNSek hatására a baktériumok és gombák állítják elő. Amikor ezeket a mikroorganizmusokat eltávolítják a szervezetből, a betegek állapota drámai javulást mutat. Ez azt bizonyítja, hogy a plazmid DNSek által előidézett folyamatok visszafordíthatók lehetnek, ha megfelelő kezeléseket alkalmaznak.

Dr. Brogna és más orvosok, például Dr. Chetty Dél-Afrikában, olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel ezek a genetikailag módosított baktériumok és gombák eltávolíthatók a szervezetből. Ez magában foglalhatja antimikrobiális és gombaellenes kezelések alkalmazását, valamint a mikrobiom helyreállítását célzó terápiákat. Ezek az eredmények reményt adnak arra, hogy a vakcina utáni mellékhatásokkal küzdő betegek gyógyulása lehetséges.

Összességében a kutatások arra utalnak, hogy a COVID-19 vakcinák technológiája – különösen a plazmid DNSek használata – komoly egészségügyi kockázatokat rejt. Az, hogy ezek a vakcinák képesek gyorsan növekvő daganatokat, idegrendszeri károsodásokat és más súlyos problémákat okozni, egyre inkább igazolódik a kutatási eredmények alapján. Ez sürgetővé teszi a további vizsgálatokat és az átlátható kommunikációt a nyilvánosság felé.

A könyv célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre az összefüggésekre, és megoldási lehetőségeket kínáljon azok számára, akik a COVID-19 vakcinák beadása után egészségügyi problémákat tapasztalnak. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy jobban megértsük a vakcinák hosszú távú hatásait, és hogy hatékony kezeléseket fejlesszünk ki a mellékhatásokkal küzdők számára.

A snake venom phosphodiesterase (SVPDE) egy olyan enzim, amely foszfodiészter kötéseket bont le a DNS vagy RNS molekulák végein. Ez az enzim különösen fontos szerepet játszik a kígyóméreg hatásmechanizmusában, többek között az áldozat sejtfunkcióinak felborításában, a véralvadás befolyásolásában és a nukleinsavak lebontásában. Az alábbiakban részletesen kifejtem az SVPDE működését, hatásmechanizmusát, és biológiai szerepét.

Az SVPDE működése az alábbi fő lépésekben foglalható össze: