A cikk a „Midwestern Doctor” The Remarkable History and Safety of DMSO című cikkének fordítása. Az állításokat nem én állítom, hanem az ő írásaiból és tapasztalataiból, betegeinek visszajelzéseiből származnak.
Történeti háttér
A DMSO (dimetil-szulfoxid) egy szerves vegyület, amelyet széles körben használnak az orvosi, ipari és kutatási területeken. Ez a színtelen, viszonylag szagtalan folyadék kiváló oldószer, amely képes különböző anyagokat, például szerves és szervetlen vegyületeket is feloldani. Kémiailag stabil és polaritásából adódóan sokoldalúan alkalmazható.
- Kémiai képlete: (CH3)2SO(CH_3)_2SO
- Fizikai jellemzői: Színtelen, enyhén kellemetlen szagú folyadék, amely szobahőmérsékleten folyékony.
- Oldékonysága: Kiválóan oldódik vízben, alkoholban és más szerves oldószerekben.
A DMSO-t először 1866-ban fedezte fel egy orosz tudós, Alekszandr Zajcev, amikor faipari melléktermékeket vizsgált. Az 1950-es években kezdték el részletesebben tanulmányozni, különösen az orvosi és ipari alkalmazások szempontjából. A faiparban eredetileg oldószerként használták, majd felfedezték annak orvosi potenciálját, például gyulladáscsökkentő és sejtvédő tulajdonságait. Először a faiparban keletkező melléktermékekből, pontosabban fa cellulózából állítottak elő. A cellulóz feldolgozása során a lignintartalmú faanyagból kinyert melléktermékeket kémiailag tovább alakították, így létrehozva ezt az erős oldószert.
- Kiinduló anyag: A DMSO alapanyaga gyakran a dimetil-szulfid (DMS), amely egy kén alapú vegyület, és a természetben is megtalálható, például tengeri planktonok bomlása során keletkezik.
- Oxidáció: A dimetil-szulfidot kémiai úton oxidálják, általában hidrogén-peroxid vagy más oxidálószerek segítségével, hogy létrehozzák a dimetil-szulfoxidot.
- Tisztítás: A keletkező DMSO-t tisztítják, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket és a gyártási folyamat melléktermékeit.
A DMSO-t ma már nemcsak faipari melléktermékekből, hanem kőolajipari forrásokból is előállítják, mivel ezek kémiailag ugyanolyan tiszta DMSO-t eredményezhetnek. Az orvosi és kutatási célra használt DMSO mindig magas tisztaságú, szennyeződésmentes formában kerül forgalomba, függetlenül attól, hogy melyik forrásból származik.
Alkalmazása az egészségügyben
A dimetil-szulfoxid (DMSO) egy egyszerű vegyület, amely rendkívül hatékony számos egészségügyi probléma kezelésében (például krónikus fájdalom, sérülések, ízületi gyulladás, stroke, gerincsérülések és különféle autoimmun betegségek). Felfedezése után gyorsan elterjedt Amerikában, hihetetlen – szinte hihetetlennek tűnő – adatokkal alátámasztva hatékonyságát.
Ha ilyen hatékony anyagot fedeztek fel, amely mögött az orvosi közösség és a közvélemény is kiállt, miért nem hallott róla szinte senki? Röviden: politikai okok miatt, az FDA felismerte, hogy az ügynökség számára előnyös, ha a DMSO-t betiltják. Ennek érdekében az FDA kész volt háborút indítani Amerika ellen (például több mint egy évtizedig harcoltak a kongresszusi idézések és meghallgatások ellen), hogy távol tartsák tőlünk. Ezt azzal igazolták, hogy folyamatosan azt állították, a DMSO rendkívül veszélyes – holott az adatok azt mutatták, hogy ez az egyik legbiztonságosabb anyag, amit valaha vizsgáltak.
Mivel a DMSO iránti érdeklődés újra fellángolt, ennek a cikknek az a célja, hogy bemutassa a DMSO toxicitási adatait (hogy az emberek jobban tájékozódhassanak a terápiával kapcsolatos lehetséges kockázatokról), valamint hogy összegyűjtse a megosztott tapasztalatokat a DMSO-val kapcsolatban.
Sok orvosi gyakorlatot politikai vagy gazdasági okokból alkalmaznak, nem pedig azért, mert a meglévő bizonyítékok alátámasztják a hatékonyságukat. Ennek ellenére bizonyos esetek máig megdöbbentenek, különösen a DMSO (dimetil-szulfoxid) tiltólistára helyezése:
- Ez az egyszerű vegyület rendkívül biztonságos és hatékony, és számos olyan nehezen kezelhető orvosi állapotot gyógyít, amelyek milliókat érintenek, és amelyekre jelenleg nincs hatékony terápia (a DMSO-n kívül).
- Hatékonyságának köszönhetően felfedezése után viharként söpört végig az országon: milliók használták, a tudományos közösség támogatta, és több ezer tanulmány született róla. Számos gyógyszergyár nagy befektetéseket tett, hogy piacra hozza, hivatásos sportolók népszerűsítették, számos kormányzó, kongresszusi képviselő és szenátor pedig évtizedeken keresztül nyomást gyakorolt az FDA-ra, hogy adjon neki egy esélyt, míg egyes államok saját hatáskörben legalizálták, mivel a szövetségi kormány ezt nem tette meg.
- Számos jóváhagyott gyógyszer a DMSO tulajdonságait használja ki (például ezekben a termékekben a DMSO-t gyakran inert „vivőanyagként” sorolják be). Hasonlóképpen, a DMSO-t az FDA jóváhagyta egy állapot (interstitialis cystitis) kezelésére, és számos állatgyógyászati alkalmazásra is (ugyanazokra az állapotokra, amelyeket embereknél is kezel).
- Az elmúlt 40 évben több mint 10 000 cikk jelent meg a DMSO biológiai vonatkozásairól és 30 000 a kémiai tulajdonságairól a tudományos irodalomban – ezek nagy része, ahogy itt bemutattam, rendkívül meggyőző és paradigmaváltó az egészségügyben.
- Mindezek ellenére a DMSO-t gyakorlatilag kitörölték a történelemből. Ma széles körben kipróbálatlannak és veszélyesnek tartják, még a természetes egészség területén belül is alig ismerik.
Biológiai és orvosi tulajdonságai
- Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatás
- A DMSO képes behatolni a bőrön keresztül a szövetekbe, és csökkenteni a fájdalmat és gyulladást. Emiatt különféle mozgásszervi betegségek, például ízületi gyulladások kezelésére is alkalmazzák.
- Oldószer tulajdonság
- A DMSO kivételes képessége, hogy különböző vegyületeket oldjon fel és szállítson a bőrön vagy a sejtfalon keresztül, lehetővé teszi gyógyszerek hatékony bejuttatását a szervezetbe.
- Antioxidáns hatás
- Semlegesítheti a szabad gyököket, amelyek szerepet játszanak a gyulladásban és az oxidatív stresszben.
- Sejtek védelme
- A DMSO krioprotektív anyagként védi a sejteket alacsony hőmérsékleten (például fagyasztott sejtek tárolásánál), mivel megakadályozza a jégkristályok károsító hatását.
- Antibakteriális és gombaellenes tulajdonságok
- Hatékonyan lép fel bizonyos baktériumok és gombák ellen, bár ezek az alkalmazások ritkábbak.
- Keringési rendellenességek kezelésére alkalmas, mint például a Raynaud-szindróma vagy visszérproblémák.
- Széles körű neurológiai betegségek kezelésére, beleértve az ischaemiás és vérzéses stroke-ot, valamint gerincvelősérüléseket, amelyek bénuláshoz vagy demenciához vezethetnek.
- Évtizedek óta krónikus fájdalomtól szenvedő betegek számára biztosíthat új életminőséget.
- Számos sérülés és krónikus mozgásszervi probléma gyógyítására alkalmas, beleértve sportsérüléseket, traumás sérüléseket, gerinc- és vállproblémákat, valamint sebeket (pl. égési sérülések vagy sebészeti metszések).
- Krónikus reumás állapotok kezelésére, például ízületi gyulladás.
- Komplex fehérje-rendellenességek kezelésére, például amiloidózis.
- Down-szindrómával kapcsolatos problémák enyhítésére.
A jövőbeni lehetőségek
- Szembetegségek (például makuladegeneráció)
- Fülfertőzések (például fülzúgás)
- Fogászati problémák
- Emésztőrendszeri betegségek
- Autoimmun rendellenességek
- Rákkezelés, valamint
- Nehéz fertőzések és kollagénhez kötődő rendellenességek kezelésében.
A DMSO biztonságossága
Egyetlen gyógyszer sem teljesen biztonságos. Ennek ellenére a DMSO-t az egyik legbiztonságosabb gyógyszernek tartom, amit ismerek, néhány kulcsfontosságú ok miatt:
- Intenzív vizsgálatok és toxicitási tanulmányok tárgyát képezte: Az FDA kétségbeesetten próbált indokot találni a betiltására, mégsem talált semmit.
- Nem mérgező a sejtekre: A sejtek nagyon magas koncentrációkat is elviselnek a DMSO-ból, és sok esetben a DMSO megvédi a sejteket a pusztulástól, vagy visszahozza őket az elhalás széléről. Ez rendkívül szokatlan.
- Számos állatkísérlet (legalább 11 különböző fajban, beleértve a halakat is): Ezek hiányzó toxicitást mutattak a DMSO esetében.
- Klinikai vizsgálatok: A DMSO-val kapcsolatos klinikai vizsgálatok következetesen nem mutattak ki toxicitást.
- Nem halmozódik fel a szervezetben: Ennek eredményeképpen nincs kumulatív toxicitása.
- Milliók használták már: Sokan közülük évekig, sőt évtizedekig használják (például napi rendszerességgel több mint 50 éve). Ennek ellenére (néhány könnyen elkerülhető hibát leszámítva, amelyeket később részletezek), semmilyen komoly probléma nem merült fel.
Összehasonlításképpen: A DMSO biztonsági profilja nagyságrendekkel jobb, mint azoké a gyógyszereké, amelyeket rutinszerűen szednek anélkül, hogy bárki aggódna a biztonságosságuk miatt.
Az FDA DMSO elleni harcában mindig két okot hozott fel a viselkedésük igazolására:
- „Nincs bizonyíték arra, hogy a DMSO működik.” Ez az állítás nevetséges, hiszen több ezer páciens adatain alapuló tanulmányok mutatták ki, hogy a DMSO messze felülmúlja az akkor létező terápiás lehetőségeket.
- „A DMSO rendkívül veszélyes.” Ez egy nyilvánvaló hazugság volt.
Megjegyzés: Ezek a hazugságok messze túlléptek az Egyesült Államok határain. Például a Health Canada egyik bejegyzésében a DMSO-t veszélyes oldószerként jellemzik, és számos bizonyíthatóan hamis állítást tesznek róla, miközben azt állítják, hogy nincs bizonyíték a DMSO hatékonyságára. Ez megdöbbentő, tekintve, hogy mennyi klinikai vizsgálat bizonyította a DMSO hatékonyságát, és hogy ezek a tanulmányok milyen könnyen hozzáférhetők.
Továbbá, ha figyelembe vesszük az FDA meglévő standardjait, akkor a súlyos betegségekre vagy gyógyíthatatlan állapotokra irányuló terápia esetében ezek a standardok enyhíthetők. Ezért kerülhettek forgalomba például a COVID-19 vakcinák, vagy ezért hagytak jóvá nemrég egy rendkívül veszélyes és hatástalan Alzheimer-gyógyszert, annak ellenére, hogy az FDA külső szakértői bizottsága ellenezte és tiltakozásul lemondott, miután az FDA felülbírálta őket.
A DMSO esetében ez különösen releváns, mivel számos olyan betegséget bizonyítottan kezel (például Down-szindróma, gerincvelősérülések, szkleroderma), amelyek évtizedek óta gyógyíthatatlanok.
Az FDA által terjesztett leggyakoribb hamis állítás az volt, hogy a DMSO „súlyosan károsítja a szemet”. Ez egyetlen állatkísérleten alapult, amelynek eredményei más tanulmányokkal nem voltak reprodukálhatók.
További abszurd állítás volt, hogy a DMSO károsítja a májat és a veséket. A valóságban a DMSO nem mutatott semmilyen máj- vagy vesekárosító hatást az embereknél.
Mennyire biztonságos a DMSO?
Mivel ez az adat fontos az FDA DMSO elleni kampányának megértéséhez, és azok számára is, akik esetleg fontolóra veszik a használatát, igyekeztem a DMSO biztonságosságával kapcsolatos összes adatot itt összegyűjteni.
1. Mérgezési adatok
A DMSO az egyik legbiztonságosabb vegyület, amelyet valaha tanulmányoztak.
- Akut toxicitás: Rendkívül alacsony. Az LD50 értékek (az az adag, amely 50%-os halálozást okoz állatkísérletekben) meglepően magasak, ami azt jelzi, hogy nagyon nagy mennyiség kell ahhoz, hogy mérgező legyen.
- Krónikus toxicitás: Hosszú távú alkalmazás esetén is biztonságosnak bizonyult.
2. Hatás az emberi szervezetre
Az emberek számára releváns adatok is azt mutatják, hogy a DMSO kivételesen biztonságos:
- Bőrön keresztüli alkalmazás: Bár a DMSO könnyen áthatol a bőrön és szállít más vegyületeket a szervezetbe, önmagában nem okoz káros hatást, ha helyesen használják.
- Belső használat: Az intravénás vagy orális DMSO alkalmazását is tanulmányozták, és megfelelő dózisok mellett biztonságosnak találták.
3. Gyakori mellékhatások
A DMSO leggyakoribb mellékhatásai:
- Bőrirritáció: Ha magas koncentrációban alkalmazzák, a bőrön irritáció léphet fel.
- Fokhagymás szag: A DMSO metabolizálása során kénes szag alakul ki, amely megjelenhet a leheletben és az izzadságban.
- Átmeneti égő érzés: Bizonyos érzékeny területeken alkalmazva enyhe égő érzést okozhat.
A DMSO biztonsági adatainak összefoglalása
Az alábbiakban összegzem az összes releváns adatot, amelyet a DMSO biztonságosságáról találtam. Néhány ezek közül aggasztónak hangozhat, de fontos figyelembe venni, hogy ezeket nagyon magas dózisok mellett találták, mivel rendkívül sok kutatás irányult arra, hogy bármilyen módon bizonyítsák a DMSO toxicitását (amit a legtöbb gyógyszernél ritkán végeznek el). Ennek eredményeként ezek nagy része nem alkalmazható arra a módra, ahogyan a legtöbben használják a DMSO-t.
Megjegyzés: Bár ez egy kicsit hosszú, fontosnak tartottam, hogy megosszam az összes toxikológiai adatot, amit találtam, hogy ne szűrjek ki véletlenül semmilyen potenciálisan hasznos információt, és ne hozzak létre elfogult vagy félrevezető hivatkozást.
Közepes letális dózis (LD50)
A toxikológia egyik leggyakrabban használt módszere annak meghatározására, hogy egy anyag mennyire mérgező, az, hogy megnézik, milyen magas dózis szükséges ahhoz, hogy az állatok 50%-át elpusztítsa (ami évente számtalan tragikus és szerintem szükségtelen állathalálhoz vezet).
Ennek az értéknek a meghatározása azért szükséges, mert minden gyógyszernek van egy toxikus dózisa és egy hatékony dózisa, és a cél az, hogy a kettő között megtalálják azt a mennyiséget, amelyet biztonságosan lehet alkalmazni embereken.
A DMSO rendkívül magas LD50 értékkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiség szükséges ahhoz, hogy halálos legyen. Az LD50 értékeket általában milligramm per kilogramm testtömegben (mg/kg) mérik, és különböző állatfajokon végeztek vizsgálatokat:
- Patkányok
- Orális LD50: ~14,500 mg/kg
- Intraperitoneális LD50: ~7,920 mg/kg
- Egerek
- Orális LD50: ~9,200 mg/kg
- Intraperitoneális LD50: ~2,500 mg/kg
- Nyulak
- Dermális LD50: Több mint 5,000 mg/kg
(Ez azt jelenti, hogy a bőrön keresztül történő alkalmazás még extrém adagokban sem mutatott mérgezést.)
- Dermális LD50: Több mint 5,000 mg/kg
- Kutya
- Orális LD50: Több mint 10,000 mg/kg
- Halak
- Számos vízi állaton végzett teszt azt mutatta, hogy a DMSO nem jelentett mérgezést még magas koncentrációk mellett sem.
Összehasonlításképpen: A DMSO LD50 értékei nagyságrendekkel magasabbak, mint sok közismert gyógyszeré vagy vegyi anyagé, például az aszpiriné (LD50 ~200 mg/kg patkányoknál) vagy az alkoholé (LD50 ~7,000 mg/kg patkányoknál).
A DMSO hatása különböző szervekre
A DMSO toxicitási vizsgálataiban az állatokon végzett extrém adagokkal kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy az anyag nem károsítja a fő szerveket normális használat mellett. Az alábbiakban a DMSO hatásait ismertetem az egyes rendszerekre vonatkozóan:
- Máj és vesék
- Az állatkísérletek nem mutattak máj- vagy vesekárosodást a DMSO normál adagolásával kapcsolatban.
- Nagyon magas adagoknál a veséken keresztül történő kiválasztódás miatt enyhe megterhelés volt megfigyelhető, de ez nem tekinthető toxikusnak.
- Idegrendszer
- A DMSO nem mutatott neurotoxikus hatásokat, még akkor sem, ha közvetlenül az agyba injektálták állatkísérletek során.
- Klinikai tesztekben sem figyeltek meg neurológiai károsodást.
- Keringési rendszer
- A DMSO csökkentheti a vérnyomást extrém dózisok esetén, de normál dózisban nincs jelentős hatása.
- A DMSO egyébként javítja a mikrokeringést, ami előnyös hatást gyakorolhat az egészségre.
- Reprodukciós rendszer
- Állatkísérletek során nem mutattak ki teratogén (születési rendellenességet okozó) hatást, bár extrém dózisok csökkentették az állatok termékenységét.
- Immunrendszer
- A DMSO gyulladáscsökkentő hatása jól dokumentált, és nem mutatott immunszupresszív hatást normál használat mellett.
Klinikai vizsgálatok és humán biztonsági adatok
Az embereken végzett klinikai vizsgálatok során a DMSO biztonságossága szintén jól dokumentált:
- Interstitialis cystitis kezelése
- Az FDA által jóváhagyott felhasználási terület, ahol a DMSO-t közvetlenül a húgyhólyagba juttatják. Az alkalmazott dózisok mellett nem figyeltek meg toxikus hatásokat.
- Krónikus fájdalom és gyulladás kezelése
- Számos vizsgálatban napi szintű használatot dokumentáltak akár több évtizeden keresztül, és nem merültek fel hosszú távú mellékhatások.
- Bőrön keresztüli alkalmazás
- A leggyakoribb mellékhatás a bőrirritáció és az égő érzés, különösen magas koncentrációk esetén. Ezek a reakciók átmenetiek és dózisfüggők.
- Ritka mellékhatások
- Néhány esetben allergiás reakciókat (pl. bőrpír, viszketés) figyeltek meg.
Ennek megfelelően, amikor a terápiás index szűkebb, a gyógyszer használata nehezebb mellékhatások nélkül, és gyakran kontrollált környezetben (például intravénás infúziós központban) adják, hogy csökkentsék a véletlen túladagolás kockázatát. Ezzel szemben a széles terápiás indexszel rendelkező gyógyszerek kevesebb felügyeletet igényelnek az adagolás során.
Megjegyzés: Az egyik jelentős probléma a jelenlegi orvosi gyakorlatban az, hogy (annak érdekében, hogy a gyógyszereket könnyen forgalmazható termékekké tegyék) mindig szabványosított dózisokat alkalmaznak. Ez pedig azt eredményezi, hogy sok beteg nem megfelelő dózisokat kap (például túl magasakat). Én és kollégáim úgy véljük, hogy az orvoslás egyik legkritikusabb, elfeledett művészete annak ismerete, hogyan kell megfelelő dózist választani (erről részletesebben itt írtam).
Mivel a DMSO körül hatalmas vita alakult ki, óriási mennyiségű LD50 adat gyűlt össze, amelyek azt mutatták, hogy a DMSO sokkal kevésbé mérgező, mint számos gyakran használt anyag.
Megjegyzés: Amikor a DMSO LD50 értékéhez közeli toxikus dózisokat alkalmaztak állatokon, szövetkárosodások is előfordultak (például vénairritáció, érösszehúzódás és nekrózis intravénás alkalmazás után, vérzéses, zselészerű és ödémás elváltozások izomba vagy bőr alá adott injekció helyén, illetve májkárosodás). Ezeknek a károsodásoknak nagy részét úgy gondolták, hogy a DMSO magas koncentrációja által okozott ozmotikus sérülések idézték elő. Azonban ha az állatok túlélték a kezelést, ezek a károsodások általában egy héten belül eltűntek.
Megjegyzés: hasonló adatokat találtak számos más fajnál is (pl. majmoknál az IV LD50 4 g/kg). Az egyetlen kivételt a nyulak jelentik, amelyeknél a DMSO-val alacsonyabb az LD50, ami az elmélet szerint a DMSO antimikrobiális hatásának köszönhető, amely megváltoztatja a bélflórájukat. Továbbá, amikor kutyáknak 3 g/kg DMSO-t adtak helyileg (nem pedig intravénásan), az egyetlen megfigyelt mellékhatás a klasszikus DMSO-szag volt.
Röviden, a DMSO LD50 értékének eléréséhez nagyjából két liter DMSO-t kellene meginni egy órán belül, ami több DMSO, mint amennyit a napi DMSO-felhasználók két hónap alatt bevesznek. Összehasonlításképpen, sok általánosan használt anyag 10-100-szor olyan mérgező, mint a DMSO:
Megjegyzés: Az LD50 értékeket általában mg/kg-ban adják meg, nem pedig g/kg-ban, mivel a magasabb toxicitású anyagokhoz jellemzően kisebb egységet használnak. Emellett némi eltérés tapasztalható az egyes anyagok LD50 értékei között (ezért próbáltam hozzávetőleges tartományokat megadni).
A fent idézett LD50 tanulmányok egyike sem vizsgálta a DMSO helyi alkalmazását. Ennek oka, hogy a bőrön keresztül felszívódó DMSO mennyisége korlátozott, és ez a mennyiség messze elmarad az LD50-től. Például egy korábbi cikkben említettem olyan eseteket, amikor egy végtagot vagy ujjat, amelyet amputálni kellett volna, DMSO-ba áztattak, és az egyetlen mellékhatás az volt, hogy a szövet teljesen regenerálódott.
Egerek esetében a helyi alkalmazású DMSO LD50 értékét 50 g/kg-ra becsülték. Az egerek túlélték, ha nyakukig 60%-os DMSO-ba merítették őket. Patkányok esetében ugyanez a koncentráció 80%-ig volt tolerálható, vagy 60%-os DMSO heti háromszor történő alkalmazása 26 héten át—gyakran 24 órás merítési idővel.
Megjegyzés: Az ismételt DMSO-ba merítésnek kitett patkányoknál a fő megfigyelt változások között voltak fekélyes pontok a hason és a háton, szemváltozások (lencsehomály és rövidlátás), valamint enyhe vér- és májváltozások—mindegyik visszafordítható volt. Ezzel szemben, amikor a patkányok egész testét napi szinten 100%-os DMSO-val vonták be, nem jelentkeztek káros hatások (ami ismételten azt mutatja, hogy a toxikus dózis nagyon magas).
Embereknél nem gyakorlatias (vagy etikus) egész nap DMSO-ban fürdetni őket, de a legközelebbi hasonló kísérletet elvégezték: az alanyokat ismételten teljes testükön DMSO-géllel kenték be, hogy napi 1 g/kg DMSO-t kapjanak—ez az adag 3-30-szor magasabb volt, mint amit a betegek általában használnak. Ezt követően 90 napon át monitorozták őket. Ennek a rendkívül magas napi dózisnak ellenére nem figyeltek meg toxicitást (míg szinte bármely más, piacon lévő gyógyszer esetében súlyos problémák merülnének fel ilyen magas dózis ismételt alkalmazásakor).
Megjegyzés: Majmok esetében a helyi alkalmazású DMSO LD50 értékét több mint 11 g/kg-nak, míg az orális LD50 értékét több mint 4 g/kg-nak állapították meg.
Az LD50 tanulmányok mellett számos más biztonsági vizsgálatot is végeztek állatokon, amelyek szintén azt mutatták (széleskörű teszteken keresztül), hogy a DMSO elhanyagolható toxicitású. A terjedelmi okok miatt, és mert nem hiszem, hogy sok olvasó érdeklődne az FDA által követelt számos groteszk állatkísérlet részleteiről, ezeket itt nem részletezem. Azonban azok számára, akiket kutatóként érdekel, két legjobb forrás, amit találtam a DMSO toxicitásáról: egy farmakológiai tankönyv, amely hosszasan tárgyalja a meglévő toxikológiai adatokat (elérhető az internetes archívumon keresztül itt), és egy jól hivatkozott 2019-es könyv, amelyet a DMSO két vezető úttörője írt.
Mivel körülbelül 100 tanulmányt olvastam át, amelyek hasonló mellékhatás-profilról számoltak be (a DMSO biztonságos, és általában hasonló reakciókat vált ki hasonló arányban), ezek felsorolása helyett csak a legfontosabb információkat osztom meg.
Gyakori mellékhatások
A DMSO használatakor két mellékhatás fordul elő leggyakrabban, amelyek általában csökkennek a DMSO ismételt alkalmazása során:
Átmeneti bőrirritáció
- Amikor a DMSO-t helyileg alkalmazzák, gyakran átmeneti (és néha kellemetlen) bőrirritáció lép fel, amely általában 10 percen belül, legfeljebb 20 perc alatt megszűnik. Az irritáció érzékelése nagyban változik: egyesek kellemesnek találják, míg mások rendkívül kellemetlennek érzik.
- Ez az irritáció általában enyhíthető azzal, ha az érintett területet azonnal leöblítik vízzel. Javasolt továbbá elkerülni a bőr további irritációját, például a vakarózást.
- Tanulmányok szerint ez az irritáció a DMSO használóinak 50-85%-át érinti, különösen a világos bőrű, szőke vagy vörös hajú egyéneket, illetve azokat, akik hajlamosak bőrreakciókra. Gyakoribb magasabb koncentrációk esetén, vagy ha gélt (nem pedig folyékony DMSO-t) használnak.
- Emiatt általában azt tanácsolják, hogy ne használjanak 70%-nál magasabb koncentrációjú DMSO-t helyileg (kivéve sürgős esetekben, például stroke esetén). Azonban sokan (például az itteni olvasók) probléma nélkül tolerálják a 100%-os DMSO-t is.
- A felhasználók kb. 15%-ánál a reakció „jelentős”, 3,5%-ánál elegendő ahhoz, hogy abbahagyják a DMSO használatát (ezek a reakciók 10 napon belül elmúlnak a kezelés abbahagyása után, és a gyógyulás helyileg alkalmazott hidrokortizonnal felgyorsítható). A betegek 0,1%-ánál a reakció annyira súlyos, hogy a kezelést fel kell függeszteni.
- Ezenkívül bizonyos betegeknél az ugyanarra a területre történő ismételt alkalmazás a bőr kiszáradását és hámlását okozhatja (amely idővel meggyógyul, de aloe verával is kezelhető).
- Végül, ha a DMSO-t szájon át alkalmazzák, sokkal alacsonyabb koncentrációt kell használni, hogy elkerüljék a gyomor-bél traktus irritációját.
Megjegyzés: Bár egyesek jól tolerálják a DMSO ízét, a legtöbben inkább valami mással keverik össze, hogy elfedjék az ízét.
Jellegzetes szag kialakulása
- Amikor a DMSO metabolizálódik, ha a szervezet nem képes teljesen oxidálni (például reduktív stressz miatt), akkor egy része dimetil-szulfiddá alakul, amely a bőrön és a tüdőn keresztül (és így a leheleten át) távozik, és sok DMSO használó (de nem mindenki) jellegzetes fokhagyma- vagy kagylószerű szagot tapasztal, amely általában néhány óráig tart, de egyes esetekben akár 72 óráig is fennmaradhat.
- Emiatt azok a DMSO használók, akik ezt a mellékhatást tapasztalják, általában úgy alakítják ki a szociális életüket és a DMSO alkalmazásának időpontját, hogy a szag ne legyen kellemetlen helyzetekben zavaró (például amikor fizikai intimitást terveznek a házastársukkal).
Megjegyzés: Ez a szag a DMSO magasabb dózisainál fokozódik.
Összegzés:
Az itteni olvasók által jelentett negatív reakciók szinte mindegyike vagy bőrirritáció, vagy a jellegzetes szag volt, egyetlen fejfájás kivételével.
Súlyos mellékhatások
A DMSO legjelentősebb veszélye az, ha valaki allergiás reakciót mutat rá (például általános testkiütések formájában). A legtöbb gyógyszerhez képest ez az allergiás hatás viszonylag ritka (becslések szerint 1000-ből 1, vagy 2000-ből 1 páciensnél fordul elő). Szerencsére azonban eddig nem dokumentáltak súlyos, halálos kimenetelű allergiás reakciókat. Például egy 2000 fős mintában mindössze két beteg tapasztalt enyhe légzési nehézségeket, amelyek gyorsan megszűntek a kezelés hatására. Ennek ellenére általában javasolt allergiatesztet végezni a DMSO-ra (ennek módja itt található) a jelentős helyi vagy belső alkalmazás előtt.
Megjegyzés: Nem mutatták ki, hogy a DMSO allergiás hajlamot váltana ki (például nem növelte a környezeti pollenekkel szembeni érzékenységet). Ez például jelentős különbség bizonyos gyermekkori vakcinákhoz képest, amelyek ilyen problémát okozhatnak.
Kémiai átvitel veszélye
A DMSO másik jelentős hatása, hogy száradása előtt képes vegyszereket (de nem baktériumokat) a bőrről a testbe szállítani ott, ahol alkalmazzák. Az ilyen esetek rendkívül ritkák, és általában akkor fordulnak elő, ha valaki egy növényvédőszer közelében tartózkodott (amely a bőrére került, és megbetegítette). Azonban néhány súlyosabb esetet is hallottam, például ezt:
„Apám mesélt egy kedvezőtlen eseményről, ami a DMSO használatához kapcsolódott munkája során: laboratóriumi technikusok előszeretettel használták a DMSO kiváló oldószertulajdonságait az üvegáru tisztítására. Az egyik technikus, aki erős dohányos volt, belemerítette a kezét a DMSO-ba. Szinte azonnal súlyos reakciója lett, és kórházba szállították, ahol majdnem meghalt. Súlyos nikotinmérgezést diagnosztizáltak nála… a DMSO közvetlenül a véráramába juttatta az ujjain lévő nikotinmaradványokat.”
Megjegyzés: Olvastam néhány jelentést olyan emberekről, akik általában nem reagáltak a DMSO-ra, de jelentős reakciót tapasztaltak, amikor a DMSO-t olyan testrészeken alkalmazták (például a hajon), ahol más vegyületek jelen voltak. Ezért általában javasolt a területet megtisztítani a DMSO alkalmazása előtt, várni, amíg a DMSO megszárad (kb. 20 perc), mielőtt bármi (például szintetikus ruházat) érintkezne a bőrrel, és tiszta (például desztillált) vizet használni a DMSO hígításához.
Halálesetek DMSO-val kapcsolatban
A DMSO-hoz köthető halálesetek rendkívül ritkák. Annak ellenére, hogy milliók használják, mindössze három esetet kötöttek hozzá.
Első eset (1965):
Egy ír nő, aki antibiotikumot és szorongáscsökkentőt szedett, továbbra is használta a DMSO-t annak ellenére, hogy allergiás reakciót mutatott rá. Halálát anafilaxiás reakciónak tulajdonították, bár soha nem állapították meg, hogy a DMSO volt-e felelős a haláláért.
Második eset:
Egy szájon át alkalmazott DMSO túladagolásból származott, amelyet egy konferencián jelentettek (de nem találtam további információt erről a „túladagolásról” az FAERS 13555640 jelentésén kívül).
Harmadik eset:
Ez egy megoldatlan orvosi rejtély: egy végstádiumú méhnyakrákban szenvedő nő, aki szintén szedett DMSO-t, sürgősségi osztályra került, és röviddel később meghalt (méhnyakrákban). Ugyanakkor a körülötte lévő egészségügyi dolgozók közül sokan rosszul lettek (például 3 elájult, 5-en kórházi ellátásra szorultak, 1 személy pedig 2 hétig intenzív osztályon volt).
Egy elmélet szerint az orvosi oxigén és az elektromos sokk hatására a DMSO dimetil-szulfáttá alakult volna, ám ezt az elméletet sok kémikus megcáfolta, ezért továbbra is megoldatlan rejtély. Szerintem ez az elmélet lehetetlen, mivel a nő tachycardiás volt az elején (a DMSO túladagolás inkább lassítja a szívverést), és a DMSO metabolitja (dimetil-szulfid), amely a kilélegzett levegőben jelen lehetett, nem képes dimetil-szulfáttá alakulni. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a nő által használt DMSO-ban szennyező anyag volt jelen, amelyet barkácsboltban vásárolt.
Összehasonlításképpen: Sokkal több haláleset kapcsolható szinte bármely más gyógyszerhez, amely jelenleg forgalomban van.
Mérsékelt mellékhatások
A DMSO gyakran csökkenti más gyógyszerek toxicitását (például kevésbé károsítja a szervezetet kemoterápia esetén), de bizonyos esetekben fokozhatja azok toxicitását vagy hatékonyságát. Amikor ezt vizsgálták, kimutatták, hogy például az alkohol és a barbiturátok esetében ilyen hatás léphet fel, ami az anyagcseréjük megváltoztatásának és a DMSO paraszimpatikus serkentő hatásának tulajdonítható. Ez valószínűleg más gyógyszereknél (például benzodiazepineknél) is előfordulhat, bár a legjobb tudomásom szerint más ilyen hatást nem dokumentáltak.
Egy tanulmányban, amely a Shwartzman-jelenséget (szövetnekrózis, amely egy toxin ismételt beadása után jelentkezik) értékelte, baktériumtoxin (LPS) injekciót adtak be bőr alá, majd intravénásan is. Ha a DMSO-t helyileg alkalmazták az első injekció után, a reakciók erősebbek lettek a második LPS injekció után. Ha azonban a DMSO-t a második injekció után alkalmazták, amikor a súlyos Shwartzman-jelenség előfordult volna, a DMSO megakadályozta a reakciót. Ha viszont intravénás DMSO-t adtak az első injekció után, nem történt változás, de amikor az LPS beadása után intravénás DMSO-t alkalmaztak, mind a hat nyúl két órán belül elpusztult.
Ez az egyik ritka példa arra, hogy a DMSO valamit jelentősen veszélyesebbé tett (a másik az volt, hogy ha szén-tetrakloridot adtak szondán keresztül patkányoknak, és ezt követően a DMSO-t a hasüregbe fecskendezték, az toxikusabbá vált). Figyelembe véve, hogy a DMSO sok gyógyszerrel kölcsönhatásba léphet, valószínű, hogy más interakciók is léteznek. Például a DMSO hatékonyabbá teszi az antibiotikumokat és a kemoterápiát, miközben csökkenti a kemoterápia toxicitását.
Antikoagulánsokkal és fémprotézisekkel kapcsolatos interakciók
Számos kérdést kaptam arról, hogy léteznek-e káros kölcsönhatások a DMSO és az antikoagulánsok (például Eloquis) között (amelyek túlzott vérzést okozhatnak), vagy fémprotézisek esetén (amelyekből a DMSO kioldhatja az alkotóelemeket a szervezetbe). Mindkét esetben látok érveket arra, hogy a DMSO káros, hasznos vagy jelentéktelen lehet, és a legjobb tudomásom szerint egyik esetben sem jelentettek káros interakciót. Sajnos azonban egyik problémát sem vizsgálták kiterjedten (kivéve, amikor a DMSO-t őssejtekkel keverték). Ezért nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy nem léteznek interakciók.
Megjegyzés: A DMSO erős vérlemezke-gátló aktivitással rendelkezik, de néhány tanulmány kimutatta, hogy miközben megakadályozta a veszélyes vérrögök kialakulását, nem befolyásolta a vér alvadási képességét. A legátfogóbb tanulmány szerint a DMSO „U-alakú görbét” mutatott az alvadási idő szempontjából: alacsony dózisoknál elősegítette a vér összecsomósodását, közepes dózisoknál szétszórta, míg magas dózisoknál (amelyek nem fordulnak elő a gyógyászati terápiák során) ismét csomósodást idézett elő. Ezek alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a DMSO valószínűleg nincs jelentős hatással a véralvadásra, kivéve, ha alacsony szintre csökken, amikor kiürül a szervezetből (de a gyakorlatban nem mutatták ki, hogy rögösödést okozna). Egy másik kutató szerint 1%-os koncentráció alatt a DMSO gyorsítja, 5%-os koncentráció felett lassítja az alvadást, ami arra utal, hogy nem okoz túlzott vérzést antikoaguláns terápia mellett.
Merck tapasztalatok 1965-ből
Egyidejűleg, azokon a helyeken, ahol más gyógyszerreakciókat vártam volna feltüntetve, nem szerepeltek. Például ez egy részlet abból a memóból, amelyet a Merck küldött ki klinikai kutatóinak 1965. szeptember 8-án, összefoglalva tapasztalataikat körülbelül 4000 beteggel, akik napi rendszerességgel vagy egyszer kaptak DMSO-t 18 hónapon keresztül. Ez a lista meglehetősen jól tükrözi a jelenlegi mellékhatásokat:
- A betegek körülbelül 85%-ánál tapasztalható hisztamin-típusú reakció az alkalmazás helyén, amely általában átmeneti enyhe viszketést, égő érzést és némi bőrpírt okoz. Ez nem tekinthető valódi káros gyógyszerreakciónak, hanem tipikus mellékhatás.
- Finom hólyagosodás, amely néha előfordul az alkalmazás helyén, szintén általában átmeneti.
- Hosszabb távú alkalmazás után a bőr kiszáradása, enyhe ráncosodása és esetenként hámlása nem szokatlan. Ez nem rosszabb, mint egy enyhe napégés után.
Ritkább mellékhatások
- Általános dermatitiszes esetek: Ezek általában csalánkiütés-szerű és bőrpíros reakciókat jelentettek a hisztamin hatására, amelyek az alkalmazás helyétől távolabb lévő területeken fordultak elő.
- Ritkán az általános dermatitisz olyan súlyossá válhat, hogy a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni.
- Súlyos vagy potenciálisan súlyos túlérzékenységi reakciók: Egy végzetes reakcióról számoltak be egy olyan betegnél, aki folytatta a gyógyszer használatát, miután rendkívüli érzékenység jelei jelentkeztek.
- Gégeödéma: Egy enyhe esetet jelentettek egy betegben.
- Hipotenzió: Néhány betegnél alacsony vérnyomás fordult elő.
- Enyhe paresztéziák: Ezeket az eseteket általában érzelmi tényezőkkel magyarázták. Az ilyen betegek kizárása a klinikai vizsgálatokból jelentősen csökkentette az ilyen típusú reakciókat.
Szedáció és szagok
- Nyugtató vagy szedatív hatás: Néhány beteg nyugtató hatást észlelt, amely többnyire nem volt aggasztó. Idősebb, agyi arterioszklerózisban szenvedő betegeknél gyakoribb.
- Néhány beteg fokhagymára vagy kagylóra emlékeztető szagot észlelt a leheletében a DMSO helyi alkalmazása után.
- Ritka esetekben enyhe hányingert jelentettek.
Intravenás alkalmazás és a legátfogóbb biztonsági vizsgálat
Az intravénás DMSO alkalmazásakor gyakran megfigyelhető a szívritmus átmeneti lassulása. Magasabb koncentrációknál (30-40%) a gyengébb, idősebb vörösvértestek ozmotikus hemolízise fordulhat elő, amely vérvizelést okozhat, de nem érinti a veseműködést. Alacsonyabb koncentrációknál (10% alatt) jelentős vizelés és ritkán folyadék-túlterhelés vagy hipernatrémia léphet fel.
Megjegyzés: az intravénás DMSO e koncentrációfüggő hatása számos kutatáshoz vezetett az optimális dózis meghatározására, amely nem érinti ezeket a problémákat. Amikor a gyakorlatban intravénás DMSO-t használunk, meglehetősen alacsony koncentrációt alkalmazunk, és nem találkoztunk a folyadék-túlterhelés vagy a hipernátrémia problémájával (ami szerintem annak köszönhető, hogy sokkal alacsonyabb teljes DMSO-dózist használunk). Hasonlóképpen, azok az orvosok, akik magasabb koncentrációjú vénás DMSO-t használnak, a kezelés során végig értékelik a beteg vérképét, hogy biztosítsák, hogy nem okoznak hemolitikus anémiát.
1967 és 1968 között az FDA együttműködésével végezték el a legátfogóbb biztonsági vizsgálatot. 400 önkéntes fogvatartottból az egészségesebb alanyokat választották ki (például akiknek nem voltak előzetes egészségügyi problémáik). 33-an kontrollcsoportot alkottak, míg 78 résztvevő naponta kapott 80%-os DMSO gélt a normál dózis 3-30-szorosában, akár 14, akár 90 napon keresztül.
A résztvevőket egy nagy orvosi csapat naponta figyelte, beleértve a vérkép, szemek, EEG, csontvelő, EKG és gerincvelői folyadék rutinszerű értékelését.
Az eredmények szerint az egyetlen rendellenesség néhány átmeneti vérképváltozás volt, kivéve az eozinofilek (valószínűleg hisztamin okozta) átmeneti növekedését az első hetekben (ami a DMSO-val kezelt betegek 51%-ánál és a kontrollcsoport 31%-ánál fordult elő).
Messze a leggyakoribb mellékhatások a bőrirritáció vagy a fokhagymához hasonló szag volt. Ezenkívül a következő mellékhatásokról számoltak be azon 65 alany esetében, akik 90 napon keresztül használták a DMSO-t (lehetetlenül magas dózisban):
*A jelentett fejfájások közül sokan diagnosztikai lumbálpunkciót követően jelentkeztek (ami az eljárás gyakori mellékhatása – különösen az akkoriban használt nagy tűk miatt). Ezenkívül úgy vélem, hogy a szedáció (álmosság) valószínűleg a DMSO paraszimpatikus aktivitást növelő hatása volt.
Megjegyzés: a vizsgálatban részt vevő fogvatartottak közül sokan saját bevallásuk szerint javultak a meglévő krónikus fájdalomállapotok. Ezenkívül a legtöbb alany, aki elhagyta a vizsgálatot (amely összességében alacsony lemorzsolódási arányt mutatott), azért tette ezt, mert áthelyezték egy másik börtönbe, többet akartak kapni a részvételért, nem szerették a szagot, vagy nem szerették a bőrirritációt (bár sokan, akik ezeket a tüneteket tapasztalták, folytatták).
Egy nagy metaanalízis megpróbálta kiszámítani a DMSO kockázatait. Míg eredményei általában összhangban vannak az általam leírtakkal (pl, a hányinger az intravénás DMSO gyakori mellékhatása), az általam áttekintett tanulmányok közül sok nem szerepelt benne, és ehelyett, bár ez az áttekintés tartalmazott néhány csak DMSO-t tartalmazó tanulmányt, túlnyomórészt olyan tanulmányokból állt, ahol a DMSO-t valami mással együtt használták (leggyakrabban őssejtekkel együtt (leggyakrabban őssejtekkel, majd a helyileg alkalmazott diklofenák DMSO-t vittek a rendszerbe, majd az Onyx, egy polimer, amelyet érszakadásos artériák altatásban történő javítására használnak, és így sokkal magasabb kockázati helyzetet jelent, mint amikor általában intravénás DMSO-t használnak). Emiatt a felülvizsgálat által kimutatott mellékhatások kockázata, bár alacsony volt, jelentősen magasabb volt, mint amit az általam vizsgált egyes DMSO-tanulmányokban megfigyeltem (pl. ez a tanulmány, ez a tanulmány, ez a tanulmány, ez a tanulmány és ez az IV DMSO-tanulmány mind arról számolt be, hogy a terápiának vagy „nem voltak mellékhatásai” vagy „nem voltak jelentős mellékhatásai”). Hasonlóképpen, úgy vélem, hogy a DMSO-t tartalmazó szerek ilyen keveréke megmagyarázza, hogy miért változott a mintanagyság minden egyes jelentett tünet esetében.
Megjegyzés: a két aszisztolés (szívmegállás) eset akkor következett be, amikor DMSO-t használtak a megrepedt erek befoltozására. A tanulmányt idézve: „4 esetben észleltek bradikardiát, 2 betegnél pedig rövid aszisztóliát a transzarteriális és transzvenózus Onyx beadás során a sinus cavernosus és az orbita szintjén [ami az injekció és az atropin – a paraszimpatikus aktivitást visszafordító gyógyszer – abbahagyásával visszafordult]. Megfigyelésünk alapján hemodinamikai instabilitást mutattunk ki az Onyx injekció során a trigeminális ideg vagy annak ágai közelében lévő erekbe, különösen az alacsony áramlású/alacsony térfogatú kompartmentben, és ez a dimetil-szulfoxid/Onyx közvetlen hatását jelentheti a trigeminális idegre, ami a trigeminocardialis reflexből eredő vagális választ eredményez.”.
Ezenkívül találtam néhány más jelentést is az Onyxról (vagy a DMSO-val kombinált őssejtekről), amelyek szívmegállást okoztak – de nem hiszem, hogy ezek az esetek a normál IV DMSO beadásra vonatkoznak, kivéve a szív kisebb lelassulását (ami valószínűleg a
DMSO paraszimpatikus aktivitás növeléséből ered), semmi hasonlót nem jelentettek ezekhez az esetekhez, csak IV DMSO-val önmagában.
Hasonlóképpen, hogy egy másik áttekintő tanulmányt idézzek, amely a DMSO-val tartósított őssejtek infúziójának hatásait vizsgálta:
A publikált szakirodalom retrospektív áttekintése több száz mellékhatást (pl. hányinger, hidegrázás, szívritmuszavarok, neurológiai tünetek és légzésleállás) azonosított a dimetil-szulfoxiddal kriokonzervált őssejtek transzplantációjával kapcsolatban. Ezek előfordulása általánosan elfogadott, mivel a reakciók többsége átmeneti, míg néhány betegnél klinikai kezelésre lehet szükség.
Megjegyzés: ez a tanulmány azt is megállapította, hogy ezek a reakciók arányosak voltak azzal, hogy mit infundáltak, milyen gyorsan infundálták, és összesen mennyit infundáltak (ahogy ez is), míg egy másik áttekintés megjegyezte, hogy ezek a reakciók enyhíthetők azzal, hogy sóoldatot vagy albuminokat kevernek az infúzióba, egy másik vizsgálat pedig azt találta, hogy a hányinger és hányás enyhíthető narancsízű nyalókák szopogatásával. Amikor a gyakorlatban IV DMSO-t (a többi adalékanyag nélkül) adnak, néha hányingerről számolnak be, és hasonlóképpen az erősebb oldatok csepegtetési sebességének csökkentése csökkentheti a kellemetlen érzést, így az IV DMSO őssejtekkel való alkalmazásából nyert meglátások hasznosak lehetnek az IV DMSO önmagában történő alkalmazásakor.
FAERS
A FAERS (FDA Adverse Event Reporting System) az FDA által használt rendszer, amely a gyógyszerekhez kapcsolódó mellékhatásokat követi nyomon. Hasonlóan a VAERS-hez, csak a mellékhatások kis hányadát (becslések szerint 1-10%-át) rögzíti. Sok gyakran használt gyógyszer esetében ez általában több ezer, ha nem tízezernyi mellékhatást és halálesetet tartalmaz.
1980 óta 214 mellékhatást jelentettek dimetil-szulfoxiddal (DMSO) kapcsolatban, beleértve 21 halálesetet.
Reakciók forrásai
- A 214 reakcióból 101 esetben önmagában a DMSO-t okolták.
- 113 esetben a DMSO-t valamilyen más anyaggal együtt használták. Ide tartozott például 8 olyan eset, ahol az Onyx kiváltotta a trigeminális szívreflexet vagy aszisztóliát (amelyekhez számos publikált esetleírás kapcsolódik a FAERS jelentésekben), továbbá néhány olyan eset, ahol őssejt-transzplantációk jelentős problémákat okoztak, valamint 3 olyan allergiás reakció, amelyet DMSO-hoz kötöttek.
Az 101 DMSO-hoz kapcsolt reakcióból 27 esetben más gyógyszert is használtak, amely felelős lehetett a reakcióért. A jelentések alapján valószínű, hogy más, nem feltüntetett gyógyszerek is szerepet játszottak néhány esetben.
Halálos esetek
Azokban az esetekben, ahol a DMSO látszólagos bűnös volt, 10 halálesetet jelentettek, de kevés részlet állt rendelkezésre az egyes esetekről. Az alábbiakat jelentették:
- 1 eset anafilaxiás reakció
- 4 eset hemolízis és hematuria
- 1 eset koszorúér-elzáródás
- 1 eset injekció helyén fellépő reakció
- 1 eset hipernatrémia
- 1 eset gangréna és szepszis
- 1 eset, amelyet egy konferencián publikáltak, különféle állapotokat sorolt fel.
Nem halálos esetek
A 94 nem halálos eset közül a következőket jelentették:
- 19 bőrreakció (köztük 4 „bullózus dermatitisz” és 1 csalánkiütés)
- 16 adminisztrációs hiba, például terhesség alatt alkalmazott DMSO, hatástalan gyógyszer, vagy véletlen expozíció
- 12 gyomor-bélrendszeri probléma, például hányás
- 8 szemprobléma, amelyek nem tűntek mellékhatásoknak (4 kancsalság, 3 szürkehályog, 1 „szembetegség”)
- 7 anafilaxiás reakció
- 7 fájdalom, például DMSO húgyhólyagba történő beadása miatt
- 7 eset, ahol a húgyhólyag vagy a hüvely reagált a DMSO-ra (például fájdalom vagy irritáció)
- 6 láz
- 6 fejfájás
- 5 gyengeség vagy rossz közérzet
- 4 ízérzékelés változása (például ízérzékelés elvesztése)
- 4 légszomj
- 3 további szemprobléma
- 3 arcödéma
- 3 hányinger
- 3 eset, amelyek nem voltak egyértelműen kapcsolhatók a DMSO-hoz (például nem értékelhető események, krónikus állapotok, vagy varratszakadás)
- 3 szédülés
- 2 rossz szag a leheletben (1 esetben szagérzékelés változása is társult hozzá)
- 2 roham
- 2 tachycardia
- 1 hematuria
- 1 trombotikus trombocitopéniás purpura (TTP)
- 1 nem súlyos encephalitis
- 1 légzőszervi rendellenesség
- 1 mellkasi diszkomfort
- 1 pruritus emelkedett bilirubinnal
- 1 alacsony vérnyomás
- 1 ájulás
- 1 zavartság
- 1 hidegrázás
- 1 kipirulás
- 1 izomfájdalom
Következtetés
A legtöbb hatás összhangban áll azokkal a mellékhatásokkal, amelyeket már a DMSO-hoz kapcsoltak. Néhány eset valószínűleg nem állt kapcsolatban a DMSO-val. Összességében a jelentések ritkasága arra utal, hogy a DMSO toxicitása rendkívül alacsony.
Megjegyzés: A húgyhólyagba való beadáskor jelentkező fájdalom és diszkomfort várható volt, mivel a DMSO elsődleges jóváhagyott alkalmazási területe a húgyhólyagot érintő súlyos irritáció és fájdalom kezelése. Súlyosabb esetekben a DMSO-t inkább szájon át adják, mint közvetlenül a hólyagba.
Megjegyzés: Minden erőfeszítést megtettem, hogy pontosan bemutassam a FAERS adatait (ami rendkívül időigényes), de előfordulhatnak kisebb hibák (például a fenti számok egy vagy két egységgel eltérhetnek).
Lencsetoxicitás
A DMSO legismertebb mellékhatása az volt, hogy állítólag megváltoztatja a szem fénytörési indexét (amit a szemüvegek korrigálnak), azáltal, hogy csökkenti a lencse kortexének normális fényvisszaverő képességét. Ennek eredményeképpen a lencse normális központi zónája kétoldalú domború lencseként viselkedhetett.
Kezdeti vizsgálatok állatokon
Ez a vita akkor kezdődött, amikor kutyákban figyeltek meg ilyen myopiás változásokat, miután 5 g/kg DMSO-t kaptak (ez nagyjából ötvenszerese az emberi dózisnak) 9 héten át. A változások általában 5-10 hét után jelentkeztek, vagy alacsonyabb dózis esetén később.
Ezt a dózisfüggő hatást később megerősítették más állatoknál is:
- Malacoknál: 2,7–4,5 g/kg 90%-os DMSO napi kétszeri beadása esetén 90 napon belül.
- Nyulaknál: 1 g/kg napi DMSO adag 12 hétig vezetett változásokhoz, de 0,1-0,5 g/kg esetén nem.
- Nyulak és kutyák érzékenyebbek voltak erre a hatásra, mint malacok.
Ezek a változások a DMSO-kezelés 6 hónapja alatt fokozatosan súlyosbodtak, majd fokozatosan visszafordultak, miután a DMSO-t abbahagyták (a visszafordulás kutyáknál tovább tartott).
Megjegyzés: Ezek a lencseváltozások nem tűntek úgy, hogy befolyásolták volna az állatok képességét a környezet érzékelésére és navigálására. A szem boncolása után a változásokat a szem oldható fehérjéinek csökkenésének tulajdonították.
Vizsgálatok főemlősökön
Főemlősöknél:
- 3 g/kg 40%-os DMSO oldat 9 napon át nem okozott lencseváltozásokat vagy más kóros elváltozásokat a következő 120 napban.
- 11 g/kg DMSO 6 hónapon át történő alkalmazása sem okozott lencseváltozásokat.
- Sem dermális dózisban (11 g/kg), sem orálisan (5 g/kg) egy évig alkalmazva nem észleltek lencseváltozásokat.
Megjegyzés: Ezek a vizsgálatok nemcsak hogy nem mutattak ki lencseváltozásokat, de teljes toxicitásmentességet is jeleztek a főemlősöknél.
Vizsgálatok embereken
Az embereken végzett vizsgálatokban soha nem figyeltek meg lencseváltozásokat. Ezzel szemben sok beteg (például makula degenerációval élők) javuló látásról számoltak be a DMSO alkalmazása után.
Példák:
- Egy börtöntanulmány, amelyet kifejezetten a kérdés megválaszolására terveztek.
- Stanley Jacob tanulmánya, amelyben 32 beteg kapott 30 g DMSO-t 3-19 hónapig, és rendszeres szemvizsgálatokon estek át. Semmilyen lencseváltozást nem figyeltek meg.
Egyetlen potenciális kivétel:
Egy 44 szklerodermás beteggel végzett tanulmány (egy olyan állapot, amely gyakran okoz szemváltozásokat) napi 3 g/kg DMSO adagolása mellett legfeljebb 23 napig. Az eredményeket nehéz volt értelmezni, mivel a betegek szemét nem vizsgálták megfelelően sem a tanulmány előtt, sem közben. Emiatt nem bizonyítható, hogy a szemváltozások a szklerodermának vagy a DMSO-nak köszönhetőek voltak (különösen mivel ezek a változások eltértek a kutyák, malacok és nyulak esetében megfigyelt fénytörési változásoktól).
Farmakológiai cégek adatgyűjtése
A 1965-ös tesztelési tilalom után sok gyógyszergyár folytatta az esetjelentések gyűjtését DMSO-t használó betegektől:
- Merck: körülbelül 17,000 eset.
- Syntex: 7,000 eset.
- E. R. Squibb and Sons: 3,000 eset.
Ezek a cégek semmilyen toxicitást nem észleltek, beleértve a szemváltozásokat sem, még akkor sem, amikor a DMSO-t 11 g/kg dermálisan vagy 5 g/kg orálisan egy éven át alkalmazták.
Nemzeti akadémiai jelentés
1971-ben a National Academy of Sciences egy bizottsága jelentést nyújtott be az FDA-nak, amelyben kijelentette, hogy a DMSO rendelkezik egy „viszonylag alacsony toxicitási szinttel,” leszámítva az állatok bizonyos esetekben megmagyarázhatatlan szemeffektusait.
Teratogenitás és Genotoxicitás
Egy új gyógyszer biztonságosságának tesztelése során kulcsfontosságú szempont annak vizsgálata, hogy okozhat-e rákot vagy születési rendellenességeket (ezt például az mRNS vakcinák esetében nem vizsgálták, ami problémákat okozott, mivel a tüskefehérje rendkívül karcinogén).
A DMSO esetében megállapították, hogy bizonyos állatokban a fejlődő embriók közelébe közvetlenül injektált nagy koncentrációjú DMSO születési rendellenességeket okozhat. Azonban ezek a hatások alacsonyabb dózisoknál, orális alkalmazás esetén, illetve nem minden állatfajnál jelentkeztek.
Állatkísérletek
- Csirkeembriók: Egy 1967-es tanulmányban 72 vagy 96 órás csirkeembriókba injekcióztak toxikus dózisú DMSO-t. Ahogy a halálos dózishoz (LD50) közeledtek, a túlélő embrióknál gyakran jelentkeztek rendellenességek (például a 96 órás embriók 25,9%-ánál).
Megjegyzés: Egy 2021-es tanulmány szintén megállapította, hogy túl magas koncentrációjú DMSO injekció születési rendellenességeket vagy az embriók elpusztulását okozhatja, míg alacsonyabb dózisoknál nem figyeltek meg hatásokat. - Egerek: 50%-os DMSO-t kaptak a 6. és 12. vemhességi nap között orálisan vagy hasi injekció formájában.
- Orális DMSO alkalmazásakor nem történt változás az abortuszok arányában, és nem jelentkeztek születési rendellenességek.
- Hasi injekcióval a vemhes egerek 7%-ánál jelentkeztek rendellenességek (az átlagos 0,226%-hoz képest).
- Patkányok:
- A DMSO injekció növelte az abortuszok arányát, és csökkentette a születési súlyt.
- 8 g/kg dózisnál a születési súly 15,4%-kal, 10 g/kg dózisnál pedig 28,5%-kal csökkent.
- A rendellenességek aránya 1,5%-ra nőtt (a kontrollcsoport 0,2%-ához képest).
- Nyulak: Sem orális, sem injekciózott DMSO nem okozott hatásokat.
- Hörcsögök: Egy tanulmány szerint intraperitoneális DMSO injekciók (5,5 g/kg dózis) fejlődési rendellenességeket okozhattak az embriókban. Egy másik hörcsög-tanulmányban a 8. vemhességi napon beadott 0,5 ml DMSO exencepháliát és más agyi rendellenességeket váltott ki.
Emberi vonatkozások
- Stanley Jacob jelentése szerint egy tanulmányban nyolcsejtes embriókat áztattak DMSO-ban, majd visszaültették őket. Minden embrió normálisan fejlődött. Jacob szerint a DMSO „az egyik legkevésbé embriotoxikus anyag a farmakológiában.”
- A DMSO-t rutinszerűen használják oldószerként mutagén hatások vizsgálatára. Bruce Ames tudós (akinek tesztje az FDA mutagén hatások mérésének standardja) igazolta, hogy a DMSO nem mutagén.
- Egy tanulmányban 47 meddő nő kapott DMSO-kezelést (például petevezeték-elzáródás miatt).
- 27 nő (57,4%) teherbe esett, közülük:
- 12 egészséges, időre született babát hozott világra,
- 7 még terhes volt a tanulmány publikálásakor,
- 4 önkéntes abortuszt választott,
- 3 spontán vetélést szenvedett el.
Megjegyzés: Ezek a nagy kockázatú terhességek ellenére a spontán vetélés aránya alacsonyabb volt, mint a várható, és nem jelentettek más problémákat.
- 27 nő (57,4%) teherbe esett, közülük:
- Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a DMSO ellensúlyozta a pyrimethamine és a 6-merkaptopurin által okozott mutagén hatásokat.
Biztonságosság terhesség alatt
A fenti adatok azt sugallják, hogy a DMSO tipikus alkalmazása nem teratogén. Ugyanakkor a DMSO közössége mindig azt javasolta, hogy kerüljék a használatát terhesség alatt, mivel a kockázatot nem lehetett 0-ra garantálni.
Megjegyzés: A tudományos irodalomban soha nem jelentettek olyan esetet, amelyben a bőrön alkalmazott DMSO mérgező hatást gyakorolt volna az állatok utódaira.
SSRI példák
Megjegyzés: Sok széles körben használt gyógyszer, például az SSRI antidepresszánsok, születési rendellenességeket okozhatnak.
- Az SSRI-k megduplázzák a koraszülés kockázatát.
- Növelik a szeptális defektusok kockázatát (0,5%-ról 0,9%-ra, vagy több SSRI esetén 2,1%-ra).
- Növelik az újszülöttkori pulmonális hipertónia kockázatát 2,5-6,1-szeresére.
Ezzel szemben nincs olyan eset, amelyben a DMSO emberi születési rendellenességet okozott volna.
DNS-védelem és stabilizáció
- A DMSO nem károsítja a DNS-t, hanem védi a károsodástól (lásd ezt a tanulmányt, ezt a tanulmányt és ezt a tanulmányt).
- A DMSO rákkezelésben is ígéretes, mivel képes:
- a rákos sejteket normál sejtekké alakítani,
- lassítani növekedésüket,
- és növelni a daganatellenes szerek hatékonyságát, miközben védi a normál sejteket.
- A DMSO segít stabilizálni a fehérjéket és feloldani a rendelleneseket (például amiloidokat), amely magyarázatot adhat arra, hogy miért képes gyógyítani genetikai eredetű betegségeket is.
- Megjegyzés: A legújabb technológiákkal végzett kutatások kimutatták, hogy a DMSO finoman módosíthatja a sejtekben lévő fehérjék funkcióját és konfigurációját, ami az „inert” tulajdonságát megkérdőjelezheti.
Egyéb potenciális problémák
Szeretném ezt a részt azzal zárni, hogy megosztom az összes olyan potenciális problémát a DMSO-val kapcsolatban, amelyekkel az évek során találkoztam:
- Vak vizsgálatok nehézsége:
Három, a DMSO-ra jellemző hatás (a betegek tüneteinek gyors javulása, a fokhagymás szag és a gyakori bőrirritáció) rendkívül nehézzé teszi a vak vizsgálatok lefolytatását, amelyekben a páciensek nem tudják, hogy kaptak-e DMSO-t. Ez volt az egyik legnagyobb probléma a DMSO körül. - Herxheimer-reakció:
Érzékeny pácienseknél vagy májproblémákkal küzdőknél Herxheimer-reakció léphet fel a DMSO alkalmazásakor (például fáradtság vagy fejfájás), amely maximum 12-24 óráig tart. Ez a reakció a DMSO méregtelenítési folyamatot gyorsító hatásának tudható be (például egy érzékeny olvasó megosztotta, hogy 8-12 órával a DMSO használata után mérsékelt fejfájása volt). Feltételezések szerint a folyamat részben hisztamin felszabadulásával magyarázható.
A DMSO-közösség szerint ezek a reakciók enyhíthetők alacsonyabb dózis alkalmazásával, vagy a méregtelenítési folyamat támogatásával (például pihenéssel, böjttel és fordított ozmózisos víz fogyasztásával). Idővel általában csökkennek, ahogy a test megtisztul.
Megjegyzés: Azok, akik más kénvegyületekre reagálnak, általában nem reagálnak a DMSO-ra vagy az MSM-re. - Őssejtek és exoszómák tárolása:
Klinikai környezetben a köldökzsinórvérből származó őssejtek vagy exoszómák, amelyeket DMSO nélkül fagyasztottak, általában jobban teljesítenek, mint azok, amelyeket DMSO-val tartósítottak (bár az utóbbiak is hatásosak). - Belélegzés veszélye:
Egy tanulmány szerint azok a nyulak, amelyek napi 1 órán keresztül 25-50 ml/óra DMSO-t lélegeztek be 8 héten át, kóros változásokat mutattak a májban és a tüdőben. Bár ez egy nagy dózis volt, a DMSO porlasztása ellenjavallt, és kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy biztonságosan alkalmazható-e.
Megjegyzés: Ez hasonló az ózon terápiához, amely sokféle módon alkalmazható, de belélegezni soha nem szabad. - Gyúlékonyság:
A DMSO gyúlékony, és robbanásveszélyes bomlási reakciókat okozhat bizonyos vegyületekkel keverve. Bár ez valószínűtlen otthoni használat során (főleg, ha nem teszik ki nyílt lángnak), ipari és laboratóriumi balesetek során már okozott problémát. - Műanyagok oldása:
Intravénás beadás esetén (különösen magasabb koncentrációknál) a DMSO részlegesen oldhatja az olyan műanyagokat, amelyek nem ellenállók vele szemben. Ezért fontos, hogy csak megfelelő anyagokat használjanak vele érintkezve. - Koch katalizátorok:
Az AMA által eltüntetett egyik elfeledett rákgyógymód a Koch katalizátorok voltak. Azok, akik ezeket használták, figyelmeztettek arra, hogy alacsony dózisú oldószerek (például DMSO) hatástalaníthatják őket. Emiatt, amikor ezeket a ritka katalizátorokat alkalmaztam, mindig biztosítottam, hogy a páciensek ne használjanak egyidejűleg DMSO-t. - Gyártási források:
A DMSO-t fa cellulózból vagy kőolajból lehet előállítani. Vannak bizonyítékok arra, hogy a terápiás hatás eltérő lehet attól függően, melyik forrásból származik, de nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy biztosan megállapíthassuk, melyik a jobb. Ha többféle márkát próbál ki valaki, és eltérő hatásokat tapasztal azonos koncentrációk mellett, kérem, ossza meg a tapasztalatait. - Nem orvosi tisztaságú DMSO:
Bár nem találkoztam jelentős problémákkal olyan embereknél, akik nem orvosi tisztaságú DMSO-t (például barkácsáruházakban kaphatót) használtak, sok elméleti ok szól amellett, hogy ezt elkerüljük. Ezért erősen ajánlott a széles körben elérhető, nagy tisztaságú, bevált márkák használata.
Következtetés
Az emberi társadalom egyik különösen szerencsétlen vonása, hogy az emberek jellemzően nem képesek átfogó nézőpontot kialakítani, amely figyelembe veszi az összes releváns adatot. Ehelyett hajlamosak szűken fókuszálni arra, amit előre beprogramoztak nekik, hogy fontosnak tartsanak. Ez például jól látható abban, hogyan volt képes az orvosi ipar nemcsak eladni, hanem kötelezővé is tenni a COVID vakcinákat a közönség számára (amelyek nem működtek, és sokkal veszélyesebbek voltak, mint maga a COVID-19), miközben a vakcinákkal kapcsolatos marketing:
- Jelentősen eltúlozta a COVID-19 kockázatát.
- A COVID vakcinák előnyeit relatív előnyökként mutatta be (ami elfedte azt a tényt, hogy a COVID-19 súlyos szövődményei olyan ritkák voltak, hogy rendkívül valószínűtlen volt, hogy egy vakcina megelőző hatása valaha is hasznot hoz).
- Folyamatosan változtatta az elvárásokat a COVID-19 vakcinákkal kapcsolatban, valahányszor nem teljesítették az ígéreteket.
- Állandóan elfedte a COVID vakcinák által a társadalomban okozott hatalmas károkat.
Ennek eredményeként, míg sokan, akik hittek az ortodoxiában, végül „felébredtek”, még mindig rengeteg tudományos „szakértő” van, akik immár hat vagy több COVID-19 vakcinát kaptak meg.
Ugyanez a probléma sajnos számos más gyógyszerrel is fennáll. Például a DMSO messze hatékonyabb, mint az NSAID-ok (amelyeket rutinszerűen használnak izom- és ízületi problémák, valamint krónikus fájdalmak kezelésére, amelyeket a DMSO is kezel). Ugyanakkor a DMSO annyival biztonságosabb náluk, hogy a kockázatok összehasonlítása sem lehetséges (például míg a DMSO-t egyetlen halálesettel sem hozták összefüggésbe, az NSAID-ok évente tízezrek halálát okozzák az Egyesült Államokban, és ennél sokkal több súlyos sérülést). Ennek ellenére az NSAID-ok továbbra is szabad utat kapnak, míg sokan őszintén hiszik, hogy a DMSO halálos méreg (hasonlóan ahhoz, ami az ivermektinnel történt – amelyet az FDA sikeresen úgy állított be, mint „kígyóolaj”, ami csak lovaknál működik, embereknél nem).
Megjegyzés: A DMSO-val kapcsolatban különösen tragikusnak tartom, hogy mennyi kegyetlen és teljesen szükségtelen állatkísérletet végeztek az FDA rendíthetetlen meggyőződésének cáfolására, miszerint a DMSO veszélyes. Például Stanley Jacob így fogalmazott:
„A DMSO több laboratóriumi állat szükségtelen halálát okozta, mint bármely más gyógyszer az orvostudomány történetében.”
Mégis, ezek a halálesetek (amelyek a humán dózisoknál nagyságrendekkel nagyobb mennyiségek alkalmazása miatt történtek) azt mutatták, hogy a DMSO rendkívül biztonságos, és mivel nem igazolták az FDA állításait, figyelmen kívül hagyták őket. Ez a helyzet nem különbözik attól, ahogy az FDA és a CDC szisztematikusan figyelmen kívül hagyta a bizonyítékok árját, amelyek azt mutatják, hogy a COVID vakcinák rendkívül veszélyesek, és minden lehetséges kritériumnak megfelelnek a sürgősségi kivonásra a piacról.
