Fantasztikus áttörés a rákkezelésben – ivermektin, mebendazol és fenbendazol

Tudtad, hogy életünk során szinte minden második ember szembesülhet rákdiagnózissal? Bár ezek a statisztikai adatok nem adnak okot örömre, egy nemrégiben megjelent forradalmi felfedezés új reménysugarat hoz a rákkezelésben. Egy 2024-ben közzétett tanulmány a Journal of Orthomolecular Medicine folyóiratban egy új protokollt mutat be, amely ígéretes lehetőséget kínál a rákkezelésre és jelentős változást hozhat a jelenlegi gyógyítási módszerekben.

A protokoll alapjai: ivermektin, mebendazol és fenbendazol

Ez az innovatív protokoll három különleges vegyületre épül: az ivermektinre, a mebendazolra és a fenbendazolra. Ezen vegyületek kombinációja közvetlenül a mitokondriumok és a rákos őssejtek közötti kapcsolódási pontokat támadja meg, amely lehetővé teszi a rákos sejtek energiaellátásának megszakítását. Az új megközelítés lehetőséget ad arra, hogy közvetlenül az őssejtekre összpontosítva, alapvetően módosítsa a rákkezelés jelenlegi módszereit.

A protokoll nem csupán egyetlen kutató eredménye: több mint 16 egyetem és kutatóközpont dolgozott rajta, olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország és Mexikó. Ez egy valódi nemzetközi összefogás, amelyet elismert intézmények közösen fejlesztettek ki, és amely mélyreható hatást gyakorolhat a rák elleni küzdelemre.

A Warburg-effektus lényege

Az egészséges sejtek oxigén jelenlétében az oxidatív foszforilációra (OXPHOS) támaszkodnak a mitokondriumokban az energiatermelés érdekében. Az anaerob körülmények között végzett glikolízissel szemben, amely oxigénhiány esetén zajlik, a rákos sejtek – még oxigén jelenlétében is – elsősorban aerob glikolízist alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a glükózt tejsavvá alakítják, nem pedig vízzé és szén-dioxiddá, mint a normál oxidatív foszforiláció esetében. Tehát a Warburg-effektus során a rákos sejtek a glikolízist használják energiatermelésre akkor is, ha rendelkezésre állna oxigén az OXPHOS-hoz.

Miért előnyös a rákos sejtek számára?

A Warburg-effektus – vagyis az aerob glikolízis – gyors energiatermelést biztosít, amely segíti a rákos sejtek gyors növekedését és szaporodását. Bár ez a folyamat kevésbé hatékony az ATP-termelés szempontjából, a rákos sejtek számára mégis előnyös, mert gyorsan képesek energiához jutni, és közben olyan melléktermékeket (például nukleotidok és lipidek) is termelnek, amelyek a sejtnövekedéshez szükségesek.

Az őssejtek és a mitokondriumok kapcsolatának szerepe a rákban

Az őssejtek és mitokondriumok közötti kapcsolat (MSCC) elmélete azt feltételezi, hogy a rákos folyamat az őssejtek hosszantartó energiatermelési zavarából ered. Az sejtek oxidatív foszforilációs folyamatainak (OxPhos) elégtelensége miatt az őssejtek olyan állapotba kerülnek, amelyben rákos őssejtekké (CSC-k) alakulnak, és abnormális energiafelhasználással működnek, ami rosszindulatú daganatok kialakulásához vezet.

Ez az elmélet két fő megközelítést egyesít: a rákos őssejt- és az anyagcsere-elméletet. A molekuláris biológia, farmakológia és klinikai kutatások felismerésein alapulva ez a tanulmány egy hibrid ortomolekuláris protokollt javasol, amely az MSCC-t célozza meg. A protokoll hét terápiás javaslatot foglal magában, melyek ortomolekulákat, gyógyszereket és kiegészítő terápiákat tartalmaznak.

A cél, hogy ezek a kezelések együtt, additív és szinergikus hatást kifejtve javítsák az OxPhos működését, megakadályozzák a rákos sejtek elsődleges energiaforrásainak (glükóz és glutamin) felhasználását, és célzottan támadják a rákos őssejteket és az áttéteket. Számos kísérlet arra utal, hogy az MSCC célzása hatékony megközelítést nyújthat a rák kezelésében.

Miért ilyen fontos ez a felfedezés?

Az elmúlt évtizedek során drámaian emelkedett a rákos esetek száma. Míg az 1950-es években az Egyesült Államokban mindössze 20%-os volt a rák előfordulási aránya, ma már közel 50%-hoz közelít. Ez azt jelenti, hogy minden második ember rákdiagnózist kaphat élete során. Ebben az összefüggésben egy új kezelési protokoll, amely az ivermektint és a benzimidazol vegyületeket, mint a mebendazolt és fenbendazolt alkalmazza, új lehetőségeket nyithat meg a rák kezelésében.

Mi az ivermektin és miért fontos?

Az ivermektint először az 1970-es években fedezték fel, majd 2015-ben Satoshi Omura és William Campbell orvosi Nobel-díjat kapott ennek a vegyületnek az antiparazita tulajdonságainak felfedezéséért. Az ivermektin hatékony antiparazitikumként vált ismertté, és széles körben használják különféle parazitás fertőzések kezelésére. Az ivermektin azonban nem csak paraziták, hanem vírusok ellen is hatékony: bizonyítottan eredményesen alkalmazható influenza, madárinfluenza, SARS, HIV-1, valamint számos egyéb RNS-vírus ellen is, mint a Zika, Malária, Tanguy, Sárgaláz, West Nile és Hendra vírusok. Hatásmechanizmusa többek között a vírusok replikációjának megakadályozásában rejlik. Gátolja a vírusok belépését a sejtmagba és a citoplazmába, így megakadályozva a vírusok sokszorozódását. Kiemelkedő hatékonysága mellett az ivermektin biztonságosnak is bizonyult, mivel alacsony a toxicitási kockázata, amennyiben az orvosi protokolloknak megfelelően alkalmazzák.

Ivermectin, egy féreghajtó gyógyszer, amelyet eredetileg különböző elhanyagolt trópusi betegségek (NTD) kezelésére vezettek be emberi felhasználásra, a legújabb kutatási területeken is érdemessé vált a figyelemre, mint például a rák, a malária, a tuberkulózis és korunk legnagyobb pandémiája, a SARS-CoV-19 esetében.

A protokollban alkalmazott orális dózisok

Az ivermektin adagolása ebben az új protokollban a rák típusa és súlyossága alapján változik. Az ajánlott dózis 0,5 mg/kg és 1 mg/testsúly kg között van. Enyhébb esetekben heti háromszor 0,5 mg/kg-ot ajánlanak, míg súlyosabb esetekben akár napi 1 mg/kg is alkalmazható. A protokoll célja, hogy a rákos sejtek energiaellátását megszakítsa, különös tekintettel az őssejtek és mitokondriumok közötti kapcsolódási pontok blokkolására.

Alacsony fokozatú rák esetén:

• Adagolás: 0,5 mg/testsúlykilogramm, heti 3 alkalommal (Guzzo és mtsai., 2002).

Közepes fokozatú rák esetén:

• Adagolás: 1 mg/testsúlykilogramm, heti 3 alkalommal (Guzzo és mtsai., 2002).

Magas fokozatú rák esetén:

• Adagolás: 1 mg/testsúlykilogramm/nap (de Castro és mtsai., 2020) vagy 2 mg/testsúlykilogramm/nap (Guzzo és mtsai., 2002).

Biztonság: Ezek az adagok emberek számára tolerálhatók (Guzzo és mtsai., 2002).

Ezen kívül a protokollban benzimidazol vegyületeket, például mebendazolt és fenbendazolt is alkalmaznak. A mebendazol esetében az ajánlott dózis 200 mg és 1500 mg között mozog, attól függően, hogy a rák milyen stádiumban van. A fenbendazol esetében az ajánlott adag 1000 mg, hetente három alkalommal. A mebendazol, amelyet Vermox néven ismerhetünk, széles spektrumú antiparazita szer. Gyakran alkalmazzák gyermekek és felnőttek féregtelenítésére, különösen olyan helyeken, ahol a parazitafertőzések gyakoriak. A protokollban a mebendazol vagy fenbendazol alkalmazása kiemelten fontos, mivel ezek a vegyületek különösen hatékonyak lehetnek a glutaminfüggő rákos sejtek ellen, amelyek gyakran a glutamint használják energiaforrásként. Az ilyen típusú daganatok esetén a diazooxonorleucin (DON) és a benzimidazol vegyületek kombinációja javasolt.

Benzimidazolok és DON
Alacsony fokozatú rák esetén:

• Mebendazol adagolás: 200 mg/nap (Dobrosotskaya és mtsai., 2011).

Közepes fokozatú rák esetén:

• Mebendazol adagolás: 400 mg/nap (Chai és mtsai., 2021).

Magas fokozatú rák esetén:

• Mebendazol adagolás: 1 500 mg/nap (Son és mtsai., 2020) vagy Fenbendazol 1 000 mg, heti 3 alkalommal (Chiang és mtsai., 2021).

Biztonság: Ezek az adagok emberek számára tolerálhatók (Chai és mtsai., 2021; Chiang és mtsai., 2021; Son és mtsai., 2020).

Ivermektin kísérleti rákprotokollok (dr. William Makis onkológus)

Figyelmeztetés:
Ez nem betegek számára készült felhasználási célú ajánlás, csak tájékoztató és kutatási anyag orvosoknak.

DON (Diazooxonorleucine):

• Intramuszkuláris vagy intravénás adagolás: 0,2-0,6 mg/testsúlykilogramm/nap
• Szájon át történő adagolás: 0,2-1,1 mg/testsúlykilogramm/nap (Lemberg és mtsai., 2018; Rais és mtsai., 2022).

Fontos megjegyzés: Benzimidazolok könnyebben hozzáférhetők, de áttétes daganatok esetén, amelyek nagymértékben függnek a glutamintól, a DON és a benzimidazolok kombinációja javasolt (Mukherjee és mtsai., 2023).

Hogyan működik az ivermektin a paraziták ellen?

Az ivermektin különlegessége, hogy a parazitákat nem a toxicitás révén öli meg, hanem egy komplex mechanizmus segítségével blokkolja a paraziták kloridcsatornáit, ezáltal bénulást okozva, ami a parazita pusztulásához vezet. Az ivermektin ezen kívül beavatkozik a paraziták neurotranszmittereibe, különösen az acetilkolin működésébe, tovább gyengítve a parazitákat. Mindezek mellett az ivermektin nem károsítja a bélben található jótékony baktériumokat, így a szervezet egyensúlyát sem veszélyezteti.

Az ivermektin antivirális hatása

A vírusok esetében az ivermektin a vírusok belépését blokkolja a sejtmagba, ezzel megakadályozva, hogy a vírusok szaporodjanak a gazdasejtben. Ez a hatásmechanizmus lehetővé teszi, hogy az ivermektin széles körben hatékony legyen különféle vírusfertőzések ellen, és különleges helyet foglaljon el az antivirális szerek között. Covid kezelésben is kiemelkedően teljesített a „boszorkányüldözés” ellenére is

Miért jelentős ez a felfedezés?

Ez az új protokoll jelentősége abban rejlik, hogy egyedi módon közelíti meg a rákos sejtek kezelését, közvetlenül a sejtenergiaellátás megszakításával, célba véve a rákos őssejtek és a mitokondriumok közötti kapcsolatokat. A protokoll olyan vegyületeket alkalmaz, amelyeknek a rákkezelésben eddig kevés figyelmet szenteltek, azonban most bebizonyosodott, hogy kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a daganatos sejtek elleni harcban. A kutatók és orvosok világszerte elismerik a protokoll fontosságát, és remélik, hogy az ivermektin, mebendazol és fenbendazol kombinációja új reménysugarat nyújt majd azoknak a betegeknek, akik számára a hagyományos kezelések nem nyújtanak elegendő segítséget. Mivel a protokoll mögött nemzetközi összefogás és alapos kutatási háttér áll, valószínűsíthető, hogy a következő években széles körben elterjedhet és hatékony alternatívát kínálhat a rák gyógyításában.

Milyen kiegészítő kezelések alkalmazhatóak még a protokollban?

Az ivermektin és a benzimidazol vegyületek mellett a protokoll számos egyéb kiegészítő kezelést is tartalmaz, amelyek célja a ráksejtek ellenállásának megtörése és az immunrendszer erősítése. Vegyük sorra a legfontosabbakat:

1. A D-vitamin szerepe a rákkezelésben

A D-vitamin egy alapvető elem ebben a modern rákkezelési protokollban. A szerző napi 10 000 nemzetközi egység D3-vitamint (azaz 250 mikrogrammot) javasol, amelyet szublingvális formában alkalmaz, így a nyálkahártyán keresztül közvetlenül a véráramba kerül, növelve a felszívódás hatékonyságát. Ez a dózis jóval magasabb, mint az általánosan ajánlott 1 000 vagy 2 000 nemzetközi egység. A protokoll azonban ennél is tovább megy: napi 50 000 nemzetközi egység D3-vitamint ajánl, ami ötszörös dózis ahhoz képest, amit a szerző maga is használ. Egy bostoni kutató esete is bizonyítja, hogy hosszabb ideig tartó magas dózisú (50 000 NE) D3-vitamin szedése sem okozott mellékhatásokat, sőt, jelentős előnyöket eredményezett.

Minden fokozatú rák esetén:

• Adagolás:
  • 50 000 NE/nap, ha a vérszint ≤30 ng/mL
  • 25 000 NE/nap, ha a vérszint 30-60 ng/mL
  • 5000 NE/nap, ha a vérszint 60-80 ng/mL
• Vérszint célszint: A D-vitamin (25-hidroxi-D-vitamin) vérszintjének el kell érnie a 80 ng/mL értéket (Kennel és mtsai., 2010; Mohr és mtsai., 2014; Mohr és mtsai., 2015). Ez a szint nem mérgező (Holick és mtsai., 2011).
  • Szinten tartó adagolás: Miután a kívánt szint elért, fenntartásához napi 2000 NE/nap ajánlott (Ekwaru és mtsai., 2014).
  • Mérés: A D-vitamin szintjét magas dózis esetén kéthetente, alacsonyabb dózisnál havonta érdemes mérni.

2. C-vitamin, az immunrendszer erősítője

A protokoll egy másik fontos eleme a C-vitamin, amelyet intravénásan adnak be a rákos betegeknek, napi 1,5 gramm/testsúlykilogramm dózisban. Ez jóval magasabb mennyiség, mint amit általában ajánlanak.

Intravénás C-vitamin
Közepes és magas fokozatú rák esetén:

• Adagolás: 1,5 g/testsúlykilogramm/nap, heti 2-3 alkalommal (Fan és mtsai., 2023).
• Biztonság: Nem mérgező adag a rákos betegek számára (Wang, F., és mtsai., 2019).

Akik nem férnek hozzá az intravénás C-vitaminhoz, a liposzomális C-vitamin fogyasztását ajánlom. Ennek az a különlegessége, hogy liposzómás réteg veszi körül a C-vitamin molekulát, így könnyebben jut be a sejtekbe, és hosszabb ideig marad ott aktív, mint más típusú C-vitaminok. Van egy kombinált lehetőség is, erről írok majd hamarosan egy bejegyzést.

3. A cink és a daganatos sejtek elleni küzdelem

A protokoll napi 1 mg/testsúlykilogramm cinket is javasol a betegeknek. Például egy 80 kg-os személynek napi 80 mg cinkre van szüksége. A megfelelő cinkszint (80-120 mikrogramm/deciliter) elérése elengedhetetlen a rákos sejtek elleni immunválasz hatékonyságának fokozásához. A cink támogatja az immunrendszert és fontos szerepet játszik a szervezet természetes védekezőképességének erősítésében.

Minden fokozatú rák esetén:

• Adagolás: 1 mg/testsúlykilogramm/nap, amely nem mérgező adag rákos betegek számára (Hoppe és mtsai., 2021; Lin és mtsai., 2006).
• Vérszint referencia tartomány: A cink szérumszintjének 80-120 μg/dL között kell lennie (Mashhadi és mtsai., 2016; Yokokawa és mtsai., 2020).
  • Szinten tartó adagolás: Miután elérte a kívánt szintet, napi 5 mg/nap ajánlott a fenntartásához (Li és mtsai., 2022).

Mérés: A cink vérszintjét havonta érdemes ellenőrizni.

4. Hiperbár oxigénterápia: oxigénnel a tumorok ellen

A hiperbár oxigénterápia a normál légköri nyomásnál nagyobb nyomás alatti speciális kamrában (100%-os) oxigén belélegzésén alapul, amely oxigénnel látja el a szervezetet. Mivel a tumorok gyakran oxigénhiányos környezetben nőnek (hipoxia), a magas oxigénkoncentráció gátolja a daganatos sejtek növekedését és támogatja az immunrendszert a rák elleni küzdelemben. A hiperbár kamrában végzett terápia számos tanulmány szerint gátolja a rákos sejtek szaporodását, és segít célzottan támadni az áttéteket is.

5. A daganatok energiakorlátozása: étrend és aminosavak szerepe

A rákos sejtek számára az egyik legfontosabb energiaforrás a cukor, pontosabban a véráramban található glükóz. Emiatt javasolják gyakran az alacsony szénhidráttartalmú vagy ketogén diétát a daganatok elleni harcban, mivel ez a diéta jelentősen csökkenti a szervezet glükózszintjét, ami energiadeficithez vezet a rákos sejtek számára. Ha nincs elegendő glükóz a vérben, a daganatos sejtek szó szerint „éheznek,” ami gátolja a növekedésüket és szaporodásukat. A ketogén diéta az egyik legfontosabb életmódbeli változtatás, amelyet a protokoll ajánl. A ketogén diéta lényege, hogy minimalizálja a szénhidrátbevitelt, így a szervezet a zsírokból nyeri az energiát. Ez rendkívül hatékony lehet a rák ellen, mert a rákos sejtek fő energiaforrása a glükóz. A ketogén diéta megvonja a rákos sejtektől ezt a forrást, így csökkenti a daganatos sejtek növekedését és elősegíti a sejthalált. Emellett a ketogén diéta segít csökkenteni a gyulladást és javítja a sejtlégzést.

Azonban a glükóz mellett más összetevők is szolgálhatnak energiaforrásként a rákos sejtek számára – ilyenek például bizonyos aminosavak, mint a glutamin, illetve az elágazó láncú aminosavak (BCAA), például a leucin, izoleucin és valin. A glutamin egy különösen fontos aminosav a daganatos sejtek számára, mivel sok rákfajta képes energiát nyerni belőle. A szervezetben a glutamin nemcsak az izmokból, hanem a bélsejtekből is származik, mivel a bélsejtek az elfogyasztott glutamin jelentős részét felhasználják és tárolják. Ez azt jelenti, hogy a vérben keringő glutamin fő forrása nem a táplálkozás, hanem az izomszövetek lebontása. Ha az emberi test nincs hozzászokva a koplaláshoz vagy a ketózishoz, már néhány órás éhezés is elegendő lehet az izomlebontás megindulásához, ami növeli a vér glutaminszintjét.

A BCAA aminosavak (leucin, izoleucin, valin) szintén fontos szerepet játszanak a rák növekedésében, mivel ezek anabolikus hatást fejtenek ki a daganatos sejtekre, fokozva a növekedésüket. Ezen aminosavak szintjének csökkentése az étrendben kedvező hatással lehet a daganatok elleni küzdelemre.

A magas fehérjetartalmú étrend, különösen az állati eredetű fehérjék, mint a hús, sok BCAA-t és glutamint tartalmaznak, ami kedvezőtlen lehet daganatos betegek számára. A kollagén típusú fehérjék viszont kevesebb BCAA-t és glutamint tartalmaznak, így előnyösebb választás lehet azok számára, akik korlátozni akarják a vér aminosavszintjét. Az összfehérje mennyiség mérséklése mellett az is fontos, hogy a bevitt fehérjék nagyobb része kollagén alapú legyen.

6. Rendszeres testmozgás a mitokondriumok támogatására

A protokollban fontos szerepet kap a rendszeres, intenzív (nem kardió tipusú) testmozgás is, amely növeli a mitokondriumok számát és támogatja azok hatékony működését. A mitokondriumok a sejtek energiaközpontjai, és egészséges működésük alapvető a rákos sejtek elleni küzdelemben. Heti három alkalommal 45-75 perces edzést javasolnak, amely megnöveli a pulzust és javítja a sejtlégzést.

A kutatások azt mutatják, hogy az izomnövekedést elősegítő edzések – mint például a súlyzós edzés vagy a rövid sprint – jelentősen csökkenthetik a vér aminosavszintjét, különösen a glutamin és a BCAA szintjét. Ez azért van, mert az izomnövekedés során a szervezet több aminosavat von be az izomépítéshez, mint amennyit lead, így az aminosavak a vérből az izmokba áramlanak. Az izomzat olyan „szivacsként” működik, amely felszívja a felesleges aminosavakat a vérből, így gátolja azok elérhetőségét a daganatos sejtek számára.

A szelektív androgén receptor modulátorok (SARM-ok) kísérleti szerek, amelyek segítenek az izomtömeg megőrzésében alacsony kalóriabevitel mellett is. Ezek a szerek úgy működnek, hogy kifejezetten az izomzatban fokozzák az androgén receptorok aktivitását, anabolikus hatást kifejtve, de nem stimulálják a daganatos sejtek növekedését. Ennek eredményeként az izomzat képes lesz több aminosavat felvenni, miközben csökkenti a vér aminosavszintjét, ami kedvezőtlen környezetet teremt a daganatok számára.

A súlyos rákos betegek számára, akik nem tudnak intenzív testmozgást végezni, a protokoll alternatívaként 45-60 perces oxigénterápiát javasol a hiperbár kamrában heti 2-3 alkalommal.

7. A böjt, mint természetes sejtregeneráló

A böjt, különösen a hosszabb böjtök, szintén kulcsfontosságú elemei a protokollnak. A böjt segít aktiválni a szervezet őssejtjeit, miközben elvonja a rákos sejtektől a glükózt, ami elengedhetetlen az életben maradásukhoz. Ez a módszer nemcsak segít elpusztítani a rákos sejteket, hanem fokozza a kezelés hatékonyságát is, mivel elősegíti a gyógyulási folyamatokat és támogatja a természetes sejthalált (apoptózist).

Az alacsony kalóriabevitel, az időszakos böjt (intermittent fasting) és a ketogén diéta mind olyan módszerek, amelyek csökkentik a vér aminosavszintjét és elősegítik a ketózist, ami a növekedési hormon szintjének növeléséhez és az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) csökkenéséhez vezet. Ez azért lényeges, mert az IGF-1 magas szintje a májban daganatok növekedését serkentheti, míg az izom eredetű IGF-1 pozitívan hat az izomnövekedésre, de nem serkenti a daganatos sejtek növekedését.

Végszó

Ez a felfedezés nemcsak új reményt ad a rákbetegség elleni küzdelemben, de megnyitja az utat a holisztikus szemléletmódú, ortomolekuláris alapokon nyugvó orvosi megközelítések előtt, amelyek a jövőben jelentős változásokat hozhatnak az orvosi gyakorlatban. Reméljük, hogy ez az áttörés valóban megtörténik, azért hiú reményeink se legyenek, a BIG PHARMA mindent megtesz, hogy elnyomja, elhallgattassa az ilyen irányú törekvéseket, nekik az az érdekük, hogy minál több és drágább gyógyszert adjanak el, nem az hogy olcsó és valóban hatékony kezeléseket nyújtsanak a betegek számára, egy gyógyult beteg már nem hoz a konyhára…

Metabolikus utak célzott blokkolása

Forrás:

• Targeting the Mitochondrial-Stem Cell Connection in Cancer Treatment: A Hybrid Orthomolecular Protocol

A kutatók jelentős része széles körben ismert szakértő a rák anyagcsere-kutatás, integratív onkológia és funkcionális gyógyászat területein.

• Ilyes Baghli: Az integratív orvoslás szakértője.
• William Makis: Nukleáris orvoslásban és rákdiagnosztikában jártas.
• Paul E. Marik: Kritikus ellátás és szepsziskutatás neves szakértője.
• Michael J. Gonzalez: Ortomolekuláris és táplálkozási onkológiai kutató.
• William B. Grant: D-vitamin és rákmegelőzés szakértője.
• Ron Hunninghake & Thomas E. Levy: Integratív onkológia, különösen a C-vitamin terápia területén tevékenykednek.
• Homer Lim: Funkcionális és integratív rákterápiákra specializálódott.
• Richard Z. Cheng: Rákos anyagcsere és táplálkozási kutatások vezetője.
• Igor Bondarenko: Onkológia és immunterápia szakértője.
• Paul Bousquet: Gyulladáskutatásban jártas.
• Roberto Ortiz: Táplálkozási terápiákkal foglalkozik.
• Mignonne Mary: Funkcionális orvoslás és immunmoduláció szakértője.
• Dominic P. D’Agostino: Metabolikus terápia és ketogén diéta kutató.
• Pierrick Martinez: Gyulladás és immunitás kapcsolatát vizsgálja a rákkal.

Mindannyian a rák metabolikus terápiájának fejlesztésén dolgoznak, kombinálva ortomolekuláris, táplálkozási és gyógyszeres megközelítéseket.