Mellrák, a nők rettegett betegsége

A mellrák a nők rettegett betegsége. Szinte teljes mértékben megelőzhető volna – de az onkológia vagy a tágabb akadémikus orvoslás nem is tudja, nem is akarja megelőzni, hanem csak kezelni. Vajon, ha minden nő tudná, milyen nagy a félrediagnosztizálás és milyen kicsi a gyógyulás esélye, nem tenne meg mindent a mellrák elkerülése érdekében? Az egészséges életmódra való nevelésnek már az iskolában meg kell kezdődnie, a rizikótényezők kiszűrésével ugyanis csökkenthető a rákos megbetegedések kockázata. Világszerte és Magyarországon is a nőknél, a leggyakoribb rákos megbetegedési forma a mellrák.

OKOK

Parabén, alumínium és mellrák kapcsolata

Október hónap évek óta a mellrák világhónapjának számít, számtalan szervezet és médium tart emlékezéseket és különféle akciókat az egyre elterjedtebb betegség elleni küzdelem támogatásáért, és hogy minél több ember figyelmét hívják fel a rák ellen való védekezés fontosságára. Itt megjegyzem azért, hogy a nagy kozmetikai vállalatok kampányai számomra a báránybőrbe bújt farkas esetét juttattját az eszemben, hiszen minden termékük tartalmaz parabént (kozmetikai tartósítószer) aminek a biztonságosságat SOHA nem mutatták ki, és ezen kémiai anyagok toxikológiáját alig tesztelték. Egy 2012-es kutatásban a rákos humán mellszövetekben talált parabéneket vizsgálták és arra mutatták rá, hogy az izzadásgátló dezodorok és egyéb kozmetikumok megnövelik a mellrák esélyét. Az emlőrákos szövetminták 99%-a tartalmazott parabént! Az ösztrogének, akár szintetikus, akár természetes formában, elsőszámú rizikó faktort jelentenek a mellrákra. Kb. 20 különböző vizsgálat mutatta ki, hogy a parabének ösztrogénszerű aktivitást fejtenek ki, ami összefüggésbe hozható az ösztrogénérzékeny tumorokkal. A parabénekhez hasonlóan, az alumíniumsók ugyancsak utánozzák az ösztrogént, és az alumínium az emlőszövetekben szívódik fel. Bizonyos kutatók szerint az emelkedett alumínium szint biomarkerként használható azoknál a nőknél, akik emiatt megnövekedett emlőrák rizikót hordoznak. Az alumíniumsók az izzadásgátlók kb. 25%-át képezik. Egy életen át tartó használatuk során komoly mennyiség halmozódhat fel ebből a talán a higanynál is mérgezőbb fémből. Az oltások mellett az izzadásgátlók a legjelentősebb alumíniumforrások!

Miért nincs mellrák a természeti embereknél (és legközelebbi rokonunknál a csimpánzoknál sem)?

A 19-20. században a világ sok természeti népét tanulmányozták orvosok és antropológusok és általános tapasztalat volt, hogy a különféle rákok vagy egyáltalán nem fordulnak elő körükben, vagy rendkívül ritkák. A kutatók így arra a következtetésre jutottak, hogy a rák civilizációs betegség, ezen belül pedig metabolikus rendellenesség, ami szorosan kötődik a megváltozott táplálkozási szokásainkhoz. A mai onkológia a célzott, egyénre szabott génterápia és immunterápia bűvöletében él – az újabb és újabb csodaszerek azonban 90+5%-ban csődöt mondanak, hiszen a daganatokban a tumorsejtek nagy genetikai változatosságot mutatnak. A rák génmutációs teóriája szép csendben megbukott, csak a gyógyszeripar érdekei tartják még életben. Mérföldkő lenne, ha elfogadnánk a tényt, hogy a rák anyagcsere elméletének legnyilvánvalóbb bizonyítéka a rák és a szénhidrátanyagcserezavar közti kapcsolat, csak ebből a gyógyszeripar és az onkológia keveset profitálna… A rák természetesen nem új keletű jelenség, őskori leleteken is találták nyomait, de járványszerű terjedése az ipari forradalommal indult el. Az ösztrogén serkenti a mellben a sejtek osztódását, és ha a sejtosztódás szabályozása valamiért csődöt mond, a magas ösztrogénszint fokozott rákkockázatot jelent. Továbbá a természeti népeknél a mellrák azért ritka, mert a nők folyamatosan terhesek vagy szoptatnak, s ez ismert védőfaktor a mellrákkal szemben. A nyugati világban élő nők nemi hormonszintjei jóval magasabbak is, mint a természeti környezetben élő nőké. Ez részben az alacsonyabb kalóriájú táplálkozásnak és a fizikai aktivitásnak tulajdonítható. A kutatók azt tapasztalták, hogy a mérsékelt testmozgást végző nők körében 30%-kal csökkent az esélye a mellrák kialakulásának. Ezzel szemben a azon nők körében, akik nem edzenek volt a legnagyobb kockázata a mellráknak.

Táplálkozás, cukor, tejfogyasztás, finomított szénhidrátok és inzulinrezisztencia, Warburg-effektus

Manapság a rák okát a karcinogén anyagok hatásában és a gének mutációjában látja az onkológia. Mindenki karcinogén anyagok hatása alatt áll, s mindenkiben jelen vannak és folyamatosan alakulnak ki veszélyes génmutációk, mégsem lesz mindenki rákos. A rák valódi okát tehát abban kell keresnünk, amiben a rákos beteg valóban különbözik a nem rákostól. A legújabb kutatások nem a húsokat és a zsírokat hibáztatják a mellrák növekvő gyakoriságáért, hanem a túlzott szénhidrátfogyasztást. A szénhidrát legegyszerűbb formái a cukrok, bonyolultabbak a keményítők és a legösszetettebbek a rostok. Braunstein 1921-ben megfigyelte, hogy azoknál a cukorbetegeknél, akiknél rák alakult ki, eltűnt a cukor a vizeletből. Normál és rákos sejteket cukros oldatba helyezve kimutatta, hogy a ráksejtek aránytalanul sok cukrot vesznek fel. Warburg rövidesen bebizonyította, hogy a ráksejtek oxigént nem igénylő primitív cukorbontással nyernek energiát: ezt nevezik Warburg-effektusnak. Ma ezt a rákos anyagcsere megkülönböztető jegyének tekintik. A szénhidrátok – különösen a köztudottan egészségtelen fajta, mint pl. a sütemények, kekszek – növelik az inzulin szintet. Az inzulin osztódásra serkenti a sejteket. Ha a sejtek osztódnak, esély van arra, hogy egyfajta rossz sejtté váljanak, és rákká fejlődjenek. 11 000 nőt követtek öt éven át, a legmagasabb éhgyomri vércukorszintűeknél háromszor valószínűbben alakult ki mellrák a legalacsonyabb vércukorszintűekhez képest. Az éveken át magas vércukorszint nem egyszerűen a már kialakult ráksejtek osztódáshoz szükséges tápanyagellátását biztosítja, hanem a rákos folyamatokat elindító onkogéneket is aktiválja. Az inzulinrezisztencia a rák szempontjából több fontos következménnyel jár. Ha a test normál sejtjei inzulinrezisztenssé válnak, a cukor a rákos sejtekbe áramlik, amelyek cukorfelvételét nem befolyásolja az inzulinrezisztencia. Az inzulinrezisztencia hatására hiperinzulinizmus alakul ki, amelynek járulékos következménye az Inzulinszerű Növekedési Faktorok (IGF) magas szintje. Mindkét hormonfajta serkenti a rákos sejtek osztódását. A hiperinzulinizmus növeli a szabad ösztrogén szintjét is, ami szintén fokozza a mellrákveszélyt. Végül az inzulinrezisztencia elhízáshoz vezet, s a viszcerális zsír által kibocsátott gyulladásfaktorok ugyancsak elősegítik a rák kialakulását, illetve tovaterjedését. A magas inzulinszint tehát önálló rákkockázati faktor, de erre csak glükózterheléses vizsgálatkor derülhet fény.  A tej, amelyet manapság fogyasztunk, talán mégsem a természet csodaeledele. Az ember a legtöbb ösztrogént a tejjel és tejtermékekkel veszi magához. Miközben gyanakodva méregeti a műanyagpalackból kioldódó ösztrogénszerű anyagokat vagy a növényi eredetű ösztrogént, az egészségesnek hirdetett tej a legveszélyesebb. A tejet adó tehenek a tejgazdaságokban alkalmazott mesterséges megtermékenyítés és a speciális téli takarmány hatására az év 300 napján adnak tejet és vannak vemhes állapotban. A tehenek ha vemhesek lesznek, a vérükben, a tejükben és a vizeletükben megnő az ösztrogénszint. Egy 2002-es tanulmányban, amely 42 országban elemezték a rák és a táplálkozás összefüggéseit, arra a megállapításra jutottak, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztó országokban volt a legnagyobb gyakorisága a prosztata- és hereráknak. 2005-ben egy hasonló tanulmányban ugyanezt mutatták ki a mell-, a petefészek- és a méhnyakrák vonatkozásában is.

Jód és egyéb mikrotápanyag hiány és a mellrák kapcsolata

A jód létfontosságú nyomelem, amely nemcsak a pajzsmirigy optimális működéséhez, hanem az emlőszövet egészségéhez is elengedhetetlen. Az emlők jelentős mennyiségű jódot igényelnek a normális szerkezeti és funkcionális állapot fenntartásához.

Az emlőszövetek különösen érzékenyek a jódhiányra. A jód antioxidáns tulajdonságai révén védi a sejteket az oxidatív stressztől, és hozzájárul a normális sejtosztódáshoz. Ezenkívül a jód szabályozza az ösztrogén anyagcseréjét, ami különösen fontos az emlőszövetek egészsége szempontjából.

A jódhiány számos emlőbetegség kialakulásához hozzájárulhat, mint például a fibrocisztás emlőbetegség és a mellrák. Kutatások kimutatták, hogy a jódhiányos állapot növeli az emlőszövet érzékenységét a rákkeltő anyagokkal szemben, és fokozza a kóros sejtosztódást. Egyes tanulmányok szerint a jód megfelelő szintje csökkentheti a mellrák kialakulásának kockázatát.

A jód formái és az emlőszövet preferenciái

Az emlőszövetek elsősorban az elemi (molekuláris) jódot hasznosítják, szemben a pajzsmiriggyel, amely főként a jodid formát igényli. Ezért az emlők egészségének megőrzése érdekében fontos, hogy a szervezet megfelelő mennyiségű elemi jódhoz jusson. Az elemi jód természetes forrásai közé tartoznak bizonyos tengeri algák, mint például a nori. Ezen kívül a Lugol-oldat is tartalmaz elemi jódot, amely belsőleges jódpótlásra is nyugodtan használható, létezik inaktiv jód készítmény is, ami színtelen és semleges ízű, a gyomorsav aktiválja, ilyen pl a GAL jód-komplex.

Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy azokban a populációkban, ahol magas a jódbevitel, alacsonyabb a mellrák előfordulása. Például Japánban, ahol a tengeri algák rendszeres fogyasztása révén magas a jódbevitel, a mellrák előfordulása alacsonyabb, mint a nyugati országokban. Ez arra utal, hogy a megfelelő jódbevitel védőhatást gyakorolhat az emlőszövetekre.

Egyéb vitamin és ásványi anyag hiányok

A mellrák kockázata és progressziója összefüggésbe hozható több vitamin és ásványi anyag hiányával, amelyek fontosak az immunrendszer működéséhez, a hormonális egyensúly fenntartásához és az oxidatív stressz csökkentéséhez. Az alábbiakban felsorolom azokat a kulcsfontosságú tápanyagokat, amelyek hiánya összefügghet a mellrákkal:

Elhízás és a mellrák kapcsolata

Akik felnőttkorukban legalább 20 kg-ot híztak, azoknak hatvan év felett 50%-kal nő a mellrákkockázata. A 21 kg-nál többet felszedők mellrákkockázata már 75%-kal nő meg. A menopauza után kialakult mellrákok 27%-a, illetve a mellrákeredetű halálozás 50%-a az elhízásnak tulajdonítható. A súlyfelesleget jobban mutatja a test zsírszázaléka: a legnagyobb arányt mutatóknak kétszer nagyobb volt a mellrákkockázata a legkisebb zsírszázalékot mutatókhoz képest. Az elhízás mellrák esetében igen rossz prognózisú: a legmagasabb testtömegindexű betegek 2,5-ször valószínűbben haltak meg öt éven belül, mint az alacsony BMI-jűek. Az elhízás együtt jár a hiperinzulinizmussal, az inzulinrezisztenciával, a magas vércukor- és gyulladásszinttel, illetve fokozott a szexhormonok termelődése is.

Melltartó és a mellrák kapcsolata

A melltartóban alvó nőknek a 75%-nál alakult ki mellrák, azok közül, akik napi 12 vagy több órát melltartót viseltek, 7-ből 1-nél alakult ki mellrák, azok közül, akik nem hordtak melltartót, 168-ból 1-nél alakult ki mellrák, azoknál a nőknél, akik cisztáktól, fájdalmas vagy érzékeny emlőktől szenvedtek, a melltartóviselés elhagyása után a tünetek egy hónapon belül eltűntek. Japán kutatók azt találták, hogy a melltartó és a fűző 60%-al csökkentheti a melatonin szintet. A melatoninnak rákellenes hatásai vannak. Spanyol kutatók írtak a melatonin szerepéről a mellrák megelőzésében és kezelésében. TIPP: vegyük le a melltartónkat amint hazaérünk, ne aludjunk melltartóban, amikor kimegyünk az utcára, próbáljunk kombinét, alsótrikót, vastagabb anyagból készült pólót, vagy melltartóbetétet hordani, testedzés közben megéri sportmelltartót viselni.

Mammográfia, szűrés, műtét

A mellrák megelőzéséért folytatott „küzdelem” lényege, hogy jószándékú, de tájékozatlan celebeket vagy mellrák túlélőket vesznek rá arra, hogy kampányoljanak a mammográfia mellett. A mammográfia azonban legjobb esetben is csak a mellrák detektálására, de semmiképpen nem a megelőzésére alkalmas. Ráadásul a mammográfiával kapcsolatban bevezetése óta egyre súlyosabb kockázatok derülnek ki, amit az onkológiai és a mammográfia lobby elhallgat a nők elől. Valójában régóta létezik kockázatmentes alternatív technika, pl. a thermográf, a lézer CT, vagy az MRI, de túl sokaknak érdeke a kiépült mammográfiás szűrőhálózatot tovább működtetni. A közegészségügynek és az onkológiának a valódi megelőzésre kéne a hangsúlyt helyeznie, nem a már kialakult rák detektálására. Az általam elfogadott és képviselt elmélet szerint a mellrák nem helyi, hanem rendszerszintű betegség, és így helyileg (sebészeti módszerrel) nem befolyásolható annak potenciálisan halálos végkimenetele. A melldaganatokról mindenki azt gondolja, hogy azok a mellben keletkeznek, és a rákos sejtek később onnan szóródnak szét a test többi részébe, úgyhogy, ha időben és maradéktalanul eltávolítják a kezdődő daganatot, akkor a beteg meggyógyul. Ezért végzik a mellrákszűréseket, ma már azonban az is vitatott, hogy a mellrákszűrés csökkenti- egyáltalán vagy inkább növeli a halálozás kockázatát. Ma már tudjuk, hogy a radikális emlőeltávolítás, illetve a „minél nagyobbat vágunk, annál jobb” elve ostobaság, sőt manapság már sokan amellett érvelnek, hogy a tumor kiújulása szempontjából jobb, ha a „margó” (azaz hogy a sebész milyen közel vág a daganathoz), minél kisebb, míg a hagyományos elmélet szerint éppen a nagyobb margó az, ami csökkenti a tumor kiújulásának a veszélyét. Ami pedig a kapcsolódó hónalji nyirokcsomók eltávolítását illeti, nem bizonyítható, hogy azok kioperálása (amennyiben nincs bennük rákos elváltozás) meghosszabbítaná a beteg életét. Vizsgálatok igazolják azt is, hogy még ha vannak is rákos sejtek a hónalji nyirokcsomókban, azok sebészeti eltávolítása nem hosszabbítja meg a beteg életét (viszont számos komplikációval járhat).

A melldaganatok több típusra oszthatók az alapján, hogy milyen sejtekből indulnak ki, hol helyezkednek el, és hogyan viselkednek (jóindulatú vagy rosszindulatú). A legfontosabb típusok a következők:

TÍPUSOK

Jóindulatú (benignus) melldaganatok

Ezek nem terjednek más szövetekre, és általában nem életveszélyesek, de néha okozhatnak panaszokat.

• Fibroadenoma: Leggyakoribb jóindulatú melldaganat, főként fiatal nőkben. Kemény, jól körülhatárolt, mozgatható csomó.
• Ciszták: Folyadékkal telt, jóindulatú képletek, gyakran a menstruációs ciklussal összefüggésben jelennek meg.
• Papilloma: Az emlő tejcsatornáiban kialakuló kis kinövés, ami néha véres váladékozást okozhat.
• Lipoma: Zsírszövetből álló, jóindulatú daganat.

Rosszindulatú (malignus) melldaganatok

Ezek invazívak, képesek más szövetekbe terjedni és áttéteket (metasztázisokat) képezni.

• Ductalis carcinoma in situ (DCIS): Nem invazív típus, az emlő tejcsatornáin belül marad, de kezelés nélkül invazívvá válhat.
• Invasiv ductalis carcinoma (IDC): A leggyakoribb rosszindulatú melldaganat, ami a tejcsatornákból indul ki, de áttör a környező szövetekbe.
• Lobularis carcinoma in situ (LCIS): Nem invazív, a tejtermelő lebenyekben alakul ki. Fokozott rizikót jelent más invazív rákok kialakulására.
• Invasiv lobularis carcinoma (ILC): A tejtermelő lebenyekből kiinduló rák, ami a környező szövetekbe terjedhet.
• Gyulladásos emlőrák: Ritka és agresszív forma, az emlő bőrét vörössé és duzzadttá teszi, hasonlítva egy fertőzésre.
• Triplán negatív emlőrák: Egy altípus, amelynél hiányoznak az ösztrogén- és progeszteronreceptorok, valamint a HER2 fehérje, így kezelése kihívást jelent.
• HER2-pozitív emlőrák: Egy agresszívebb típus, ahol a daganatos sejtekben túlzott a HER2-fehérje jelenléte.
• Paget-kór: Ritka daganat, amely a mellbimbó területére korlátozódik.

Egyéb ritka típusok

• Myoepithelialis carcinoma: Ritka, az emlő myoepithelialis sejtjeiből kiinduló daganat.
• Phyllodes tumor: Jó- vagy rosszindulatú lehet, a kötőszövetből indul ki, gyors növekedésű daganat.
• Angiosarcoma: Az emlő vér- vagy nyirokereiből származó ritka daganat.

Metasztatikus (áttétes) emlőrák

Ez az emlőrák előrehaladott állapota, amikor a daganat más szervekre (pl. csontok, máj, tüdő, agy) is áttéteket képez.

Genetikai szempontból osztályozott típusok

Az emlőrákok molekuláris vizsgálatai alapján az alábbi altípusok különíthetők el, amelyek meghatározzák a kezelés irányát:

• Luminal A (hormonreceptor pozitív, alacsony proliferáció)
• Luminal B (hormonreceptor pozitív, magasabb proliferáció)
• HER2-pozitív
• Basal-like (triplán negatívhoz köthető).

A mellrák metabolikus fenotipusa

A mellrák képes spontán visszafejlődni?

Esettanulmányok és metaanalízisek igazolják, hogy a mellrák képes magától meggyógyulni, és időnként meg is gyógyul. Az International Journal of Clinical and Experimental Pathology című nemzetközi folyóirat 2014-ben meggyőző esettanulmányt és irodalmi áttekintést közölt egy olyan jelenségről, amelyet a hagyományos orvoslás egyáltalán nem, vagy csak ritkán hajlandó elismerni, tudniillik, hogy a távoli nyirokcsomókba áttétet adó mellrák képes spontán módon visszafejlődni. 2011-ben például a Lancet Oncology című folyóirat kiterjedt metaanalízist közöl, amely arról számol be, hogy az invazív melldaganatok, ha nem fedezik fel, illetve nem kezelik őket, gyakran maguktól visszafejlődnek. A cikk címe: „A svéd mammográfiai szűrőprogram keretében felfedezett mellrákok természetes lefolyása: követéses vizsgálat”. A vizsgálati beszámolóban a következő megállapítás olvasható benne: „Meggyőződésünk, hogy sok invazív mellrák, melyeket a rendszeres mammográfiai szűrések során fedeznek fel, nem marad fenn addig, hogy a hatodik év végén történő szűrés során is észrevegyék, ami azt sugallja, hogy sok szűréssel felfedezett invazív mellrák természetes lefolyása az, hogy magától meggyógyul.”

MEGOLDÁSOK

A rák étrendi kezelése

Ha a ráksejtek cukron élnek, logikusnak tűnik, hogy ki lehetne őket éheztetni. Már az 1940-es évektől folytak állatkísérletek, melyekben kalóriacsökkentett étrendet alkalmaztak mesterségesen kialakított rák kezeléséhez, és azt tapasztalták, hogy az állatok szervezete ellenállt a karcinogén hatásoknak, vagy lelassult, sőt megállt a létrehozott daganat növekedése. Victor Ho és munkatársai olyan egereken próbálták ki a magas és alacsony szénhidráttartalmú étrendet, akiknél életük során 70-80%-os valószínűséggel mellrák alakul ki. Az alacsony szénhidráttartalmú diétán tartott csoportban egy év alatt egyetlen egérnél sem, míg a magas szénhidráttartalmú étrenden tartott egerek 50%-ánál alakult ki mellrák. A ketogén étrendet először 1913-ban próbálták ki szarkómában szenvedő patkányokon, és a tumorellenes hatás bebizonyosodott. Némely állatkísérletben a ketogén étrend nem befolyásolta a tumornövekedést, ami arra utalt, hogy nem a vérben mért ketontestek száma a döntő, hanem az inzulin és az IGF szintje. Thomas Seyfried és csoportja a ketogén étrendben a kalóriacsökkentett változatot tekintik hatásosnak. Időszakos böjttel a legkönyebb kalóriadeficitet elérni, erről korábban itt írtam. Mivel nemcsak a szénhidrát, de a fehérjefogyasztás is növeli az IGF-1 szintjét, fontos kialakult rák esetén mindkettő bevitelét csökkenteni. A ketogén étrendnek van egy kevésbé ismert hatása is. A sejtekben található mitokondriumokban, ahol a szervezet energiatermelése zajlik, un. anyagcserevíz keletkezik, amelynek deutérium tartalma a tápláléktól függ. A deutérium a hidrogén nehezebb atomsúlyú izotópja. A zsírból kétszer annyi víz keletkezik, mint a szénhidrátokból, és ez a víz deutériumban szegényebb is, mint a szénhidrátokból keletkező víz. A deutérium tartalom sejtosztódást szabályozó hatású, a csökkent deutérium tartalmú víz lassítja a sejtosztódást. Következésképpen a ketogén étrendnek a „kiéheztetésen” túli speciális hatása a sejtosztódás lassítása. A mellrák megelőzése alacsony szénhidráttartalmú paleo étrenddel nem fantazmagória, hiszen a természeti népek az élő bizonyítékai, hogy az ember azon az étrenden, amihez evolúciósan alkalmazkodott, nem lesz rákos. Az is bizonyos, hogy a már kialakult rák esetében is jelentősen elősegíti a teljes gyógyulást a kalória- és szénhidrátcsökkentett táplálkozás.

D-vitamin és mellrák

A megváltozott életmód következménye a nyugati világ népességének súlyos D-vitamin hiánya. Mivel az emberiség Afrikából származik, az ott élő természeti népek átlagos D-vitamin szintje -50 ng/ml – tekinthető kívánatosnak számunkra is. Ezzel szemben pl. a magyarok átlagos vérszintje télen 19-22 ng/ml. A 40-60 ng/ml D-vitamin vérszint70%-os védelmet jelent a mellrákkal szemben. Egy vizsgálat szerint a 22 ng/ml-nél magasabb D-vitamin-szintű mellrákos nők gyógyulási esélye 55%-kal, az áttétmentes gyógyulás esélye pedig 2-szer nagyobb volt, mint a 14 ng/ml szint alattiaké. A D-vitamin-szint és a gyógyulási, illetve az áttétmentességi esély egyenesen arányosak voltak. A legmagasabb D-vitaminszintűek gyógyulási esélye 2,4-szeres, az áttétmentesség esélye 3,4-szeres volt. A D-vitamin betegség alatti szedése is jelentősen növeli tehát a gyógyulási esélyt. A nemzetközi ajánlásokba átvett, az amerikai Orvostudományi Intézet által javasolt 600 NE/nap adaggal 10 ng/ml vérszintet lehet elérni. Kiderült, hogy az Intézetben elszámolták magukat, de miután erre fény derült, azóta se korrigálták az ajánlást!!! Egy felnőtt szükséges adagja ismételten megerősített mérések szerint 6-10 ezer NE közt mozog, daganatos betegnek akár 50.000 NE is kellhet egy ideig, természesen csak a megfelelő kofaktorok kíséretében és laborban ellenőrizve időnként a szintet.

Jóddal a mellrák ellen?

A jódhiányos mellszövet genetikai (DNS) változásokat szenved el, és ezáltal megemelkedhet az ösztrogénreceptorok száma is. Ha mindez párosul az ösztrogén-hormonok dominanciájával, a kettő együtt jelentősen növeli a mellrák kialakulásának kockázatát. A mellek egyes elváltozásai és a jódhiány közti összefüggés kutatása nem újkeletű dolog. 1993-ban fibrocisztás emlőbetegséggel érintett pácienseknél, összesen 1300 főnél alkalmaztak napi 5 mg-os (5000 µg) jódpótlást és rendkívül pozitív eredményeket ért el vele. Ugyanilyen pozitív eredményeket tapasztaltak a jód és az emlők daganatos elváltozásai közti kölcsönhatást vizsgálva egy 1977-ben vágzett állatkísérletben is. Ezt megpróbálták megismételni humán alanyokon is, de sajnos az állítólagos Wolff-Chaikoff hatásra hivatkozva elutasították a kezdeményezését. Azt a választ kapták, hogy ekkora jódadagok leállítanák a pajzsmirigy működését. Valóban igaz ez? Azóta már kiderült, hogy nem, a milligrammos jódmennyiségek nem okoznak funkcionális zavart a pajzsmirigyünkben, de sajnos ez a félreértés makacsul tartja magát a szakmai körökben mind a mai napig, folyamatosan akadályozva, elgáncsolva a jód és a mellek egyes rendellenességei közti összefüggések klinikai vizsgálatát is. De ha a kiragadott fenti pár példa nem lenne elég, visszamehetünk akár még korábbra is, a több ezer évvel ezelőtti Egyiptomba, ahol a korai orvosi emlékek egyike, a híres Ebers-papirusz (gyógyászati témájú írás i.e. 1550-ből, amit 1987-ben sikerült lefordítani) algák használatát említi melldaganatok esetén. Az egyes tengeri algák pedig (kombu, wakame, nori, hijiki, tehát nem spirulina, chlorella stb.) a legkoncentráltabb jódforrások a természetben. Akit komolyabban érdekel ez a téma, érdemes elolvasni a forrásban megjelölt cikket, és a „A gyógyító jód” c. könyvet is, ami külön fejezetet szentel ennek a témának, és sok hasznos információt találunk a „Jódpótlás tudományos alapokon” nevű Facebook csoportban is.

Nutriterápiás étrendi összetevők és az emlődaganat

Több metaanalízis összegzése alapján elmondható, hogy a keresztesvirágú zöldségek (pl. brokkoli, káposztafélék, karfiol, kelbimbó és társaik) többféle daganattípus, így a mellrák kockázatát is csökkentik. E növényekben számos rákkockázatot csökkentő anyag található, a két leginkább kutatott az indol-3-carbinol (I3C) és egyik bomlásterméke a diindolyl-metán (DIM). Ezek az úgynevezett nutriterápiás vegyületek több mechanizmuson keresztül csökkenthetik a hormonfüggő ráksejteknél az ösztrogénhatást, megakadályozzák a tumorsejtek szétterjedését, serkenti a ráksejtek programozott sejthalálát (apoptózis) és gátolják az új erek képződését. A legjobb megoldás a megelőzés, fogyasszuk tehát rendszeresen ezeket a zöldségféléket is.

Orvosi kannabisz és kannabinoidok

A Cannabis sativaból származó kannabinoidok enyhítik a daganatos betegségek tüneteit (beleértve a hányingert, az anorexiát és a neuropátiás fájdalmat) a rákos betegek palliatív kezelésében. A kannabinoidok a rákos sejtek jelátviteli útjain kifejtett hatásukat G-fehérjéhez kapcsolt kannabinoid receptorok, CB1 és CB2 receptor, de más receptorokon keresztül, és receptor-független módon fejtik ki. A THC a CB1 és a CB2 receptor részleges agonistája; a CBD mindkét receptor fordított agonistája. Az állati emlőrák modellekben csökkentik az angiogenézist és a tumor metasztázisát. A kannabinoidok nemcsak az ösztrogénreceptor-pozitív, hanem az ösztrogén-rezisztens emlőráksejtek ellen is aktívak. Összefoglalva, a kannabinoidokat már a betegség előrehaladott stádiumában lévő mellrákos betegeknek adják be, de a korábbi szakaszokban is hatásosak lehetnek a tumor progressziójának lassítására.

Forrás:
Szendi Gábor írásai
A mellrák „cukorhipotézise”
Mozgás és a mellrák
Jóddal a mellrák ellen?
Rák, mint metaboliukus betegség
Valóban szükséges a kemoterápia?
Szelénszint és mellrák kapcsolata
Fokozódó számban előforduló népbetegségek
Nutriterápiás étrendi összetevők és az emlődaganat
D-vitamin és a mellrák
Mely rákfajták esetében igazolt a megfelelően és megfelelő dózisban alkalmazott D-vitamin komoly hatékonysága???
A kannabinoidok jővőbeli vonatkozasai a mellrák terápiába