Flexner-jelentés, ami örökre megváltoztatta a világot
1907-ben az Amerikai Orvostudományi Társaság (EMA) felkérte a Carnegie Alapítványt, hogy készítsen egy átfogó tanulmányt az amerikai és kanadai egészségügyi oktatás helyzetéről. Ez az elemzés „A négyes számú Carnegie-jelentés” néven vált ismertté, és a szerzője nem más volt, mint Abraham Flexner, aki bár nem rendelkezett orvosi vagy kutatói háttérrel, egy ambiciózus pedagógus volt. Flexner testvére, Simon Flexner, a Rockefeller Intézet kutatói munkáját vezette, és később Abraham Flexner a Rockefeller emberbaráti programjainak első, orvosi oktatásért felelős igazgatója lett.
Flexner tanulmányát 1910-ben publikálták, azzal a céllal, hogy megalapozza a professzionális orvosi képzést, és növelje az egészségügyi ellátás színvonalát. Azonban érdemes megvizsgálni, hogy a 20. század elején mit értettek tudomány alatt. A kor meghatározó filozófiai irányzata a materializmus («- érdemes a témában a linkelt videót megtekinte)volt, amely szerint az anyag az egyetlen létező, és minden jelenség – beleértve az emberi lélek, szellem és tudat – az anyagok kölcsönhatásának eredménye. Így az emberi létezés egyetlen alkotóeleme is az anyag. Ezt a felfogást erősítette meg a Flexner-jelentés is, amely alapvetően átalakította az orvosi oktatást és gyakorlatot Észak-Amerikában.
Az alternatív gyógyászat megszűnése és a központosított egészségügyi oktatás
A Flexner-jelentés előtt kétszer annyian foglalkoztak alternatív gyógyászattal, mint a hagyományos orvosi módszerekkel, és az egészségügyi ismereteket sokféle kisebb, független orvosi iskola tanította. A Flexner-jelentés azonban mindent megváltoztatott. Az amerikai államok hatóságai a Carnegie Alapítvány irányelveit követték, és arra kényszerítették az egészségügyi iskolákat, hogy alkalmazkodjanak az új szabványokhoz. Ennek következtében számos kisebb orvosi iskolát bezártak vagy beolvasztottak az ipari vállalatok által támogatott nagyobb egyetemekbe.
Az emberi testet az állatvilághoz tartozónak tekintették, szövetekből és szervekből felépülő szervezetként, amely biológiai és fizikai támadásoknak van kitéve. Az olyan természetes gyógyító módszereket, mint a gyógynövények, homeopátia, csontkovácsolás és masszázs, egyszerűen kuruzslásnak minősítették. Az orvosi oktatás egységesítésével és központosításával az orvostanhallgatók száma drasztikusan csökkent: a korábbi 650 orvosi iskola száma tíz év alatt 50-re esett vissza, és az orvostanhallgatók létszáma is jelentősen megfogyatkozott.
A materializmus és a gyógyszeralapú gyógyítás térnyerése
A Flexner-jelentés szigorúan szabályozta az orvosi képzést, és a gyógyszeres kezeléseket tartotta az egyetlen hatékony megoldásnak a betegségek ellen. Ez a felfogás a mai napig meghatározó maradt az egészségügyi rendszerben, ahol orvosi iskola létrehozása csak kormányzati jóváhagyással lehetséges, és a kutatásoknak alkalmazkodniuk kell a 1910-ben meghatározott materialista elvekhez, beleértve a gyógyszeres kezelések és védőoltások prioritását.
Az orvosi praxisok száma és az orvosok létszáma szigorú keretek között szabályozott maradt, míg a meglévő praxisok jövedelme növekedett. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a hagyományos orvosi iskolák központosítása, ami az egészségügyi ellátás egyre inkább gyógyszerközpontúvá válását eredményezte.
1997-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiterjesztette a Flexner-jelentés hatályát az egész világra, így annak irányelvei globálisan is érvénybe léptek. De milyen hosszú távú hatásai lettek ennek az orvosi képzésre és az egészségügyi ellátásra?
A gyógyszeripar és az orvosi hibák árnyékában
A Flexner-jelentés következményei nemcsak az egészségügyi oktatásban, hanem a mindennapi orvosi gyakorlatban is éreztetik hatásukat. A 2003-as „Gyógyszer általi halál” című tanulmány szerint évente 783.936 ember hal meg orvosi műhibák következtében az Egyesült Államokban – ez a szám 164-szerese a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak. Ez olyan, mintha minden nap hat Jumbo Jet repülőgép zuhanna le.
A közel 800 ezer haláleset közül 106 ezer a receptre felírt gyógyszerek miatt következik be. Az Egyesült Államok évente 282 milliárd dollárt költ az orvosi műhibák áldozatainak kompenzálására, és egy 1995-ös tanulmány szerint évente 45 ezren halnak meg autóbalesetekben, míg kórházi műhibák következtében évente több mint 1 millió ember sérül meg, és ebből 280 ezren életüket is vesztik.
2004-ben az Egyesült Államok egészségügyi kiadásai 1,4 trillió dollárt tettek ki, ami a GDP 15,5 százalékát jelentette, és ennek jelentős része a gyógyszeripari cégek zsebébe vándorolt. 2001-ben a Pfizer volt a világ legnagyobb bevételű vállalata az 500 legnagyobb cég listáján, és 2002-ben a tíz legnagyobb gyógyszergyártó vállalat 36 milliárd dolláros nyereséget termelt – többet, mint a többi 490 vállalat együttes bevétele.
Mi romlott el?
Az elmúlt száz évben egyre több és több krónikus betegség és egészségügyi probléma jelent meg, annak ellenére, hogy a gyógyszeripar soha nem látott mértékben profitál. Száz év elteltével jogosan tesszük fel a kérdést: mi romlott el? A válasz sokak szerint a Flexner-jelentésben rejlik, amely lehetővé tette, hogy a központosított egészségügyi rendszer és a gyógyszeripar átvegye az irányítást az egészségügy felett.
A Flexner-jelentés hatása mélyreható és hosszú távú volt, és sokan úgy vélik, hogy az orvostudomány fejlődése ezzel egy olyan útra lépett, amely az emberek lelki, szellemi és holisztikus egészségének figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az alternatív gyógyászat háttérbe szorult, és a gyógyszeralapú megközelítések váltak az egyedüli elfogadott kezelési módszerré, ami mind a mai napig meghatározza az orvostudomány irányvonalát. Nemrég beszélt erről Tucker Carlson egy interjóúban Dr. Casey Means-el, írtam is róla egy blogposztot.
